Menü

Mocskos kis levelek - filmajánló

Megtörtént eseményen nyugvó film készült nemrég „Mocskos kis levelek” címmel. A „Wicked Little Letters” egy vígjáték, melynek témaválasztása meglepően erős, és sokkal mélyebb, mint enyhén humoros története.

A cselekmény egy kisvárosban játszódik, ahol van egy trágár fiatalasszony, meg egy megrögzött vénlány és van még valaki, aki a cselekmény gerincét adja, ugyanis trágár leveleket küldözget. A rendőrség és a közösség a trágár stílusáról híres fiatalasszonyt gyanúsítja.

A mocskos szájú Rose-t megvádolják a bűncselekménnyel. A névtelen levelek országos felháborodást váltanak ki, és perre kerül sor, amikor azonban a város asszonyai – Gladys Moss rendőrnő (Anjana Vasan) vezetésével – maguk is nyomozni kezdenek a bűntény után, kezdik gyanítani, hogy valami nincs rendben, és talán mégsem Rose a tettes.

Nem szeretnék spoilerezni, de meglepő fordulattal zárul a szövevényes történet. Ha azt hinnék, már az elején kitalálják, ki írta a leveleket, elárulom, hogy nem és nem is ez a fő csattanója a történetnek.

A film a nők helyzetét és szerepét dolgozza fel a világháború utáni Egyesült Királyságban. Az egyik főszereplője Írországból érkezik, és a vallási és kulturális ellentét vele adott. Másik főszereplőnk egy hithű katolikus nő, aki a szüleivel él és elkezd káromló, trágár leveleket kapni furcsán, szinte ok nélkül.

Nem egy kimondottan humoros filmről van szó, inkább bájos, a története sem túl komplikált vagy csavaros, detektívsztorinak sem lehet nevezni, mégis szórakoztató és érdekes.

Vajon mi a film mondanivalója, mit tanít?

Ha valaki túl sokáig visel álarcot, végül felgyűlik benne a feszültség?

Meddig játszhatja meg magát valaki?

Egyik kedvenc szereplőm a színes bőrű rendőrnő, aki megvívja harcát a férfi elnyomással szemben, bátor, okos és nem fél cselekedni. Nincs harc a filmben, sem lövöldözés, sem véres jelenet, trágár beszéd annál inkább, így családi filmnek semmiképp sem illik be.

Egyszer érdemes megnézni a filmet (számomra több nincs benne), de pozitívum a történet bája és abszurditása, ami elég izgalmas. A főszereplők: Olivia Colman kiválóan alakítja szerepét, Jessie Buckley is ügyesen játssza a káromkodót. Talán ő adta a legügyesebb színészi játékot ebben a filmben, látszik, hogy talán kedvelte is a szerepét, mondhatjuk ugyanis, hogy a maximumot hozta ki ebből a karakterből.

Ebből a filmből ennyit lehet kihozni, egy jó tévéfilmet, egyszer nézhető kategória, de ha egy könnyedebb filmre vágyik az ember, aminek azért mondanivalója is van, némileg elgondolkodtat és nem várt fordulat is van a végén, akkor ezt a cselekményt egy esti filmnézéshez ajánlom nyugodtan.

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.