Menü

A lelkünk legmélyéig hat ha megaláznak

A szégyen és a megaláztatás mély sebeket hagynak maguk után. A jelenetek évtizedeken át teljes valójukban felidézhetők, a sérülés és fájdalomkerülés pedig hosszú távon beszűkíti az ember életét. Lelki sebeink terápiás munkával gyógyíthatók, mely életünk minden területén oldottabbá, magabiztosabbá tehet.

Volt már az életedben olyan pillanat, amikor úgy érezted, bár megnyílna és elnyelne a Föld? Hogy úgy érezted bárcsak elbújhatnál, elrohanhatnál, kimenekülhetnél a helyzetből, amiben ennyire megalázva érzed magad? Szinte biztosan van ilyen emléked, és ha adsz magadnak egy percet, hogy teljesen felidézd, ugyanazokat az érzéseket fogod tapasztalni, ugyanazokat a testi reakciókat érezheted magadon. A részletes felidézés sok más esetben is lehet könnyű, az érzelmi újraélés azonban csak a sérelmeknél, a szégyennél ennyire erős.

Próbálj emlékezni például, hogy hol voltál, mit csináltál 2001 szeptember 11-én, amikor megtudtad, hogy két repülőgép csapódott a World Trade Center ikertornyaiba. A meglepetés és a megdöbbenés olyan erős emlékké (vakuemlékké) teszi ezt a pillanatot, amit általában részletesen fel tudunk idézni, ezzel egyidőben azonban testérzeteink nem elevenednek már fel.

A szégyen egy úgynevezett másodlagos érzelem, ami annyit jelent, hogy minden esetben van valaki, aki előtt szégyelljük, akinek a szemével látjuk, elítéljük magunkat. Aki elől el akarunk bújni megalázottságunkban. Nem véletlen, hogy a megszégyenülés pillanatában úgy érezzük, hogy az összes tekintet ránk szegeződik. A szemekben pedig azt látjuk, azt véljük látni, amitől a leginkább tartunk. Mintha mindenki figyelne, sőt, elutasítana minket. Az elutasítottság pedig az egyik a legmélyebb emberi fájdalom, mely a végső magunkra utaltság és kiszolgáltatottság ősi érzését hordozza.

Annak idején akit a többiek elutasítottak, akit a közösség kizárt magából, az nem tudott utódot nemzeni, az éhen halt, vagy leölték a ragadozók. Akit elutasítottak, az lényegében halott volt. Ennek félelme pedig ott van a zsigereinkben, az összeszoruló gyomrunkban, a fejünkbe szökő vérben, és ezt érezzük magunkon a mások tekintetében is. Mindez egy évtizedeken át is megmaradó érzelmi lenyomatot hagy. Egyúttal azonban egy emlékképként is rögzül, melyben kívülről, a többiek szemében látjuk magunkat. Vannak ők mind és vagyunk mi, végtelenül egyedül. Ott, abban a megalázó jelenetben.

Az ilyen és ehhez hasonló élmények és sérülések éppen ezért évekkel később is ott lehetnek a mindennapjainkban. Sokkal érzékenyebbek vagyunk minden olyan dologra, ami előhív bennünk egy-egy ilyen fájdalmas, megalázó emléket, hiszen ez borzasztó nehéz érzelmeket hoz magával. Ha valakit például a testével kapcsolatosan sok megaláztatás ért, sokszor szégyelli a meztelenséget, kényelmetlenül érzi magát a testi intimitásban.

Akit korábban kigúnyoltak azért, mert szegény volt, kellemetlenül érezheti magát az anyagiakról szóló egyezkedésekben, és próbálja azokból kivonni magát, vagy éppen óriási védőfalat épít maga köré különböző luxuscikkekből. A legtöbben egyszerűen igyekeznek elkerülni, hogy ezek a sebek újra fájjanak, és sokszor ennek a lavírozásnak a foglyai. A gyógyuláshoz azonban fontos, hogy önismeretet szerezzünk, rálátást arra, ami bennünk él a múltból. A seb nem magától gyógyul, hanem gyógyítani kell. A jelenből kell biztonságot adnunk a bennünk élő sértett, megalázott önmagunknak. Ez történik egy terápiás folyamatban.

Bármilyen fájdalmasak, bármennyire mélyre temettük is őket, régi sebeink ma, a jelenben is sérülékenyebbé tehetnek minket. Minden begyógyult sebbel azonban magabiztosabbak, oldottabbak, felszabadultabbak lehetünk az életünkben, emberként, szülőként, partnerként, gyerekként.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.

Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.

"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.