Menü

Mi járhat a bántalmazó fejében?

A bántalmazásnak meglepően kevés köze van az agresszor érzelmeihez, inkább abban áll a különbség, hogyan gondolkoznak. A bántalmazók gondolkodási sémáinak és viselkedési mechanizmusainak megismerése nagyban segítheti a bántalmazásban érintett családokat. A szakértő publikált tapasztalatainak segítségével könnyebben felismerhetik az érintettek, ha nem ideális irányba mutat a kapcsolatuk alakulása, és hamarabb megtalálhatják annak a módját, hogy kikerüljenek ebből a helyzetből, illetve elkerüljék, hogy újabb hasonló párkapcsolatba bonyolódjanak.

Kifogások és hiedelmek

„Tényleg őszintén sajnálja, amit tett?” „Komolyan gondolja, hogy meg fog változni?” Gyakran hallhatunk hasonló kérdéseket az érzelmileg vagy fizikailag bántalmazott személyektől, leggyakrabban nőktől. A bántalmazó kifejezés azokra a személyekre utal, akik elnyomó, lenéző vagy megfélemlítő módon viselkednek a partnerükkel. Ez megnyilvánulhat fizikai erőszak formájában, fenyegetőzésben, megfélemlítésben, de kizárólag sértegetésben vagy a másik fél kihasználásában is.

A bántalmazás változatos viselkedésrepertoárra utalhat, számos megnyilvánulást annak tekinthetünk, amely miatt a partner bántalmazva, lenézve, megszégyenítve érzi magát. A szakemberek tapasztalatai szerint a fizikai erőszakot is alkalmazó, illetve a szóbeli, azaz lelki és mentális bántalmazók hozzáállásában és magyarázataiban nem találhatunk jelentős eltéréseket. A két csoport partnerei pedig jellemzően ugyanazokat a lelki megpróbáltatásokat írják le.

A bántalmazás különböző formáinak egyformán romboló hatása van.

Ritkábban fordul elő, de a bántalmazó szerepében nők is lehetnek, és azonos nemű párok esetében is ugyanúgy előfordulhat ez a jelenség, mint heteroszexuális kapcsolatokban. A bántalmazók közül szinte mindenki érez némi bűntudatot vagy kínosnak tartja viselkedését, ugyanakkor általában mélyen meg vannak győződve saját igazuk és mentségeik jogosságáról.

Mi zajlik a bántalmazó fejében?

A bántalmazó fél sokszor hárításokkal él és tetteit bagatellizálva, eltorzítva számol be viselkedéséről, emiatt kiemelten fontos a bántalmazott fél meghallgatása is. A bántalmazott személy beszámolóit is megismerve árnyaltabb kép alakulhat ki a terapeutában a valós problémáról.

A bántalmazók általában foggal-körömmel küzdenek az ellen, hogy szembenézzenek vele, mekkora sérüléseket okoztak a párjuknak, sokszor a gyerekeinek is. Megrögzötten ragaszkodnak a mentségeikhez, legtöbbször az áldozatot hibáztatják. Ez a gondolkodásmód pedig megakadályozza, hogy tiszteletteljesen bánjanak partnerükkel és egyenlőségen alapuló, harmonikus kapcsolat bontakozhasson ki közöttük. A bántalmazók általában olyannyira mereven gondolkodnak és hozzá vannak szokva a bántalmazó viselkedésükből származó előnyökhöz, hogy nem is képesek elképzelni egy másképpen működő kapcsolat lehetőségét, nem látják annak előnyeit.

Mit tehet az elszenvedő?

Az első lépés, hogy az áldozat felismerje helyzetét, illetve annak lehetőségét, hogy ő is kísérletet tehet a szituáció megváltoztatására. Ennek pedig legjobb módja, ha szakember segítségét kéri. Akkor is érdemes segítségért fordulni, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mennyire súlyos a gond, nem tudjuk eldönteni, hogy csak mi reagálunk-e túl érzékenyen vagy valóban rossz irányba tart a kapcsolat. Sok érintett nő olyan mértékben túlértékeli párja pozitív tulajdonságait, hogy inkább önmagát hibáztatja a történtekért. Egy szakember képes lehet érzelmi támogatást nyújtani ebben a terhelt helyzetben, segíthet feltérképezni a változtatási lehetőségeket, segíthet rendet tenni abban az érzelmi zűrzavarban, amelyet átélnek az áldozatok.

A bántalmazást sokszor a két fél közötti kapcsolati dinamika is fenntarthatja, így ha az elszenvedő elkezd foglalkozni a nehézségekkel, az ugyanúgy elindíthatja a változást, mintha az agresszort köteleznék erre. Sokan attól félnek, hogy környezetük kritizálni fogja őket, ha fény derül a bántalmazás tényére. Vannak, akik attól tartanak, hogy amiatt fogják megszólni őket, hogy nem hagyják el a partnerüket, mások pedig inkább attól félnek, hogy nem fogják elhinni a szavaikat.

Mégis mindezen aggodalmak ellenére nagyon fontos, hogy az áldozat ne maradjon egyedül a nehéz érzéseivel. Egy bizalmas barát vagy közeli családtag is sokat segíthet, ha támasza tud lenni a bántalmazás elszenvedőjének.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

A házimunka oroszlánrésze még mindig a nőkre hárul

Bár az elmúlt évtizedekben sokat változott a nők és a férfiak társadalmi szerepe, a háztartási feladatok megosztásában még mindig jelentős az egyenlőtlenség. A mosás, a főzés, a takarítás, a bevásárlás és a gyermekek körüli teendők nagyobb része továbbra is a nőkre hárul. Mindez akkor is jellemző, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozik.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?