Menü

Mindent a hidrofóbiáról

A víz csodálatos elem, egyeseket vonz és megbabonáz, másokat taszít. Vannak olyan emberek is, akik pánikba esnek a víz láttán. A hidrofóbia a kóros félelem meglehetősen gyakori típusa.

Hidrofóbia vagy aquafóbia (mindkét név egyformán elfogadható) - ez egy mentális zavar, amely a víztől való irracionális félelemben nyilvánul meg... Az ókor orvosai felhívták a figyelmet arra, hogy a veszettségben szenvedő embereken és állatokon a hidratálástól való félelem jelei mutatkoznak, emiatt a víztől való félelmet régóta hívják veszettségnek.

Később a Rabies nemzetség vírusa által okozott halálos fertőző betegséget mégis javasolták leválasztani, és a „veszettség” elnevezés megmaradt vele. A hidrofóbiával összefüggő mentális zavar pedig hidrofóbia néven vált ismertté.

A mentális zavarra jellemző fékezhetetlen félelem, amely meghaladja a józan ész és az emberi akaraterőt... A hidrofób tökéletesen megérti, hogy félelme lehet nevetséges, indokolatlan (mi a baj egy pohár vízzel?), de nem tudja uralkodni magán, amint olyan körülményekbe vagy helyzetbe kerül, ami számára veszélyesnek tűnik (még akkor is, ha ez csak a meg kell inni egy pohár vizet).

Ne keverjük össze a hidrofóbiát a mélységtől való pánik félelemmel. A mélyvíztől való félelmet batofóbiának nevezik, és szélesebb körben elterjedt (a bolygón élő emberek akár 50%-a fél a mélységtől ilyen vagy olyan mértékben). A batofóbok azonban csak a mélységtől félnek (ez egyfajta térfóbia), nem riasztja el őket pohárban vagy medencében lévő vízzel.

Egy igazi aquafób gyakran nem emlékszik rá, mikor volt először félelme a vízzel kapcsolatban. Vannak, akik biztosak abban, hogy ezzel a tulajdonsággal születtek. A víztől vagy a vele kapcsolatos körülményektől és cselekedetektől való félelem gyakran rögeszmés gondolatok (rögeszmék), néha kényszeres zavar (bizonyos cselekvések-rituálék elvégzésének szükségessége) kísérik.

A történelem számos híres hidrofóbát ismer. Egy amerikai színésznő ilyen félelemtől szenvedett. Natalie Wood. Egész életében félt a nyílt természetes víztározóktól, és végül a kaliforniai Santa Catalina szigetén fulladt meg.

Fél a víztől hollywoodi díva Michelle Pfeiffer, Carmen Electra énekes és modell. Az ókorban a bizánci császár vízfóbiában szenvedett Első Hérakleiosz. Ennek eredményeként félelmének túsza lett, és több megsemmisítő vereséget kapott az araboktól, csak azért, mert taktikai visszavonulás közben nem tudta eldönteni, hogy átkeljen-e a Boszporuszon.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.