Életünk egy hátizsákban

Amikor az ember az otthonában körülnéz, azok a dolgok veszik körül, amit az élete során összegyűjtött és felhalmozott. Bútorok, emlékek. Vajon mit vinnénk magunkkal, ha olyan életet élnénk, ami folyamatos helyváltoztatással jár?

A memória, mint emlékkönyv

Leszögezhetjük, hogy mindenkinek vannak emlékei, kivétel azon embereknek, akik valamilyen oknál fogva elvesztették azokat. Lehet ez egy baleset következménye, vagy egy trauma, amikor az agy blokkolja a lehetőséget, hogy visszatérjünk a múltba.

A memóriánk az, ami miatt tanulhatunk, fejlődhetünk, a múltban szerzett információk elraktározásának és azok visszahívásának agyi folyamata. Összefügg az összes tapasztalással, melyet életünk során átélünk. Receptoraink befogadják az információt, az elme pedig elteszi későbbre, mint amikor egy emlékkönyvbe rajzolunk.

Ragaszkodunk az emlékeinkhez

Annak, akinek élete egy helyhez, városhoz, szülői házhoz kötődik, tradicionális emlékei vannak. A nagymama bögréje, plüssállat a kiságyból, pipa a papától. Ugye, hogy most elgondolkodunk azon, mik vesznek minket körül? A vitrinben ott állnak a régi porcelán csecsebecsék, a falon a fényképek, eltesszük gyermekeink első babatakaróját, dobozoljuk a kavicsokat, amiket a kis kezek a legnagyobb kincsként adnak át. Minden pozitív érzést és pillanatot meg akarunk tartani, meg akarunk örökíteni, hogy velünk maradjon, később ebből táplálkozzunk a lelkünk és továbbadhassuk a jövő számára. Ragaszkodunk hozzájuk, ezáltal sokszor gyűjtögetünk.

Mennyi emlék fér egy hátizsákba?

2009-ben kijött a mozikba több fantasztikus színésszel gazdagított film, az Egek ura (Up in the Air). Többször megnéztem a filmet, mert számomra egy eléggé meghatározó és elgondolkodtató történet. Azóta komolyan foglalkoztat a kérdés, mit pakolnék bele egy hátizsákba és vinném magammal, ha úgy alakulna az életem? A válasz: mindent. Nehezen válnék meg bármitől, ami számomra fontos és itt ütött szöget a fejemben a gondolat, hogy oké, hogy nekem fontos, de az, ami nekem elengedhetetlen, vajon a gyerekeimnek is az lesz? Nekik milyen emlék marad belőlem, aki az általam leélt életet és annak minden emlékét hordozom?

Felhalmozzuk a tárgyakat, melyek minket boldoggá tesznek, de be kell látnunk, hogy nem ezek a legfontosabbak az életünkben. Az a lényeges, melyet emlékként a tudatunkban őrzünk, melyeket átéltünk és boldogsággal töltött el.

Lehet, hogy a hátizsákunkba elég lenne a mindennapi életünket ellátó eszközöket pakolni és inkább csak élményeket szerezni egyedül, vagy társaságban, majd azokon a bizonyos estéken egy pohár bor mellett felemlegetni, mert azokat soha, senki nem fogja elvenni tőlünk.

Erdős Dorka