Mennyit hízhatok terhesség alatt?

Azt hiszem Dunát lehetne rekeszteni a témával, hiszen bármennyi írás és tanács született a terhességi hízásról, sok várandós nő állandó gondolata, hogy vajon mennyi az annyi. Természetesen nincs rá szabály, mert nem egyforma súllyal kezdjük a babavárást, azonban van némi támpont, hogy tudjunk kalkulálni.

Aki nem első babáját várja, már szakértőbb a témában. Én első terhességemnél 12 kilót híztam, a másodiknál alig 7-et, a harmadik pedig valahol remélem a kettő között végződik, persze ezt sok összetevő befolyásolja, nyilván amellett, hogy mi is tehetünk és tegyünk is érte, hogy indokolatlanul ne szedjünk fel 20-30 kilót, mert szülés után keserves lesz a sok fogyókúra, arról nem is beszélve, hogy a babának sem jó.

Azt olvastam és én ezzel egyetértek, hogy a felesleg általában az - és ez az, ami rajtunk marad a szülés után – amit az első 3-4 hónapban hízunk, hiszen itt még nem illene magunkra rántani 10 kilót. Ami ebben az időszakban feljön, az a saját mohóságunk eredménye, nem a babszemnyi magzatunk tripla étvágya, itt 150 kalóriával tanácsos emelni a napi kalóriabevitelünket, ami gyakorlatilag alig jelent változást az étrendünkben, tehát nem érdemes pajzsként a kicsit elénk tartani és vele érvelni, hogy miatta kell kettő helyett ennem. Ez nem igaz. Egyébként is minőséget eszünk és nem mennyiséget.

Aki súlyfelesleggel kezdi a terhességét, neki nyilvánvalóan érdemes követnie a terhesdiétát és kevesebbet ajánlott híznia, így nem lehet összehasonlítani azokkal, akik pedig az átlagnál kevesebb kilóval esnek teherbe. Akinek a cukra várandósság alatt nem hozza a megfelelő értékeket a vizsgálatok után, mindenképp dietetikussal kell konzultálnia. Személyes véleményem egyébként az, hogy a terhességi cukorbetegség alatt javasolt étrendet és makrókat (különös tekintettel a szénhidrátbevitelre) kellene a normális és egészséges terhesdiétának tekinteni. Jómagam ezt követtem mindegyik terhességem alatt, annak ellenére, hogy nem volt cukorbetegségem, mégis ebben az étrendben találtam meg azt a gazdag tápanyagbevitelt - változatos táplálkozás és megfelelő szinten tartott szénhidrátbevitel mellett – mellyel nemcsak a kilóimat tartottam kordában, de a picike is megkapta a fejlődéshez szükséges összes hasznos tápanyagot. Nálam ez napi 150-160 gramm szénhidrátot jelentett, cukor és fehérliszt elhagyása és minimális sportolás mellett.

Természetesen a terhesség alatti hízást sok minden befolyásolja, a hormonok, a pajzsmirigybetegség, az életvitel, mégis a szakemberek 12 kiló hízást neveznek úgymond „normálisnak”, ez a baba, a méhlepény, a méh súlyából áll, ehhez adódik hozzá a magzatvíz, a megnövekedett mellek, a test víztartalma és a vérmennyisége, valamint az anyai zsírtartalék is.

A hízást természetesen befolyásolhatja az is, hogy a terhességünk alatt mennyire voltunk kívánósak, mennyire gyakoroltunk önuralmat és mennyire jutott ki a rosszullétekből, hányásból, hányingerből, s sajnálatos egyéb betegségekből, melyek előfordulhatnak a 9 hónap során. (pl. hasmenés, egy-egy influenza, járványok, amelyeket a kisebbik gyermekünk hoz haza a bölcsiből, oviból) Egy kedves barátnőm azért fogyott csontsoványra terhessége alatt, mert rettentő sokat hányt, sokszor volt beteg, neki próbáltam azt tanácsolni, hogy egyen többször kevesebbet, készítsen el egy banánturmixot és abból kortyoljon aprókat, vagy rágcsáljon kekszet. A baba elveszi a tápanyagot a fejlődéséhez az anyai szervezetből, de egyáltalán nem mindegy, hogy szülés után kórosan alultáplált és vitaminhiányos állapotban, az energiaraktárainkat teljesen lemerítve kezdjük a szoptatást és a piciként ellátását. S akkor még nem beszéltem a kihulló hajról, a romló fogakról és az ezzel megalapozott hiánybetegségekről.

Mindenképp törekedni kell arra, hogy minél több tápanyagot és vitamint vigyünk be megfelelően fokozatos hízás mellett - a szervezetünkbe saját és a babánk egészsége érdekében.

Meghitt, kellemes, fitt babavárást kívánok!

Martinka Dia