Ne bántsd a pókokat!

„Ha hasznos szobatársat akarsz, költözz össze pókokkal!”-olvastam egy korábbi cikket a neten. Ezzel a szalagcímmel. Én, aki pókfóbiával küzd.

Ha valaki, hát én megértem azokat, akik rettegnek a pókoktól. Engem egy sikló nem hat meg, az egértől nem félek, a patkányoktól meg se ijednék, na de egy pók, az pók. Félelmetes.

Lássuk be, ha valaki nem tart ezektől a kis állatkáktól, akkor sem rajong különösebben értük, számomra szegény teremtmények nem túl szépek, sőt, igen ijesztőek.

Nyilvánvalóan minden lakásban vannak pókok, még, ha azt is gondolom, hogy nálunk nincs. Vannak átmeneti látogatók, míg mások szó szerint beköltöznek.

Megnyugtató, hogy a Magyarországon előforduló pókfajok közül azok, amik lakásokban is előfordulhatnak, mind veszélytelenek. A csípése némelynek kellemetlen lehet, de mérgespókok hazánkban remélhetőleg nincsenek.

Próbálok azonban most más szempontból ezek felé az ízeltlábúak felé fordulni, azt nem ígérem, hogy a cikk végére megkedvelem őket, de talán belátom, hogy jól teszem, hogy ahogy eddig sem, ezután sem bántom őket. (Már csak azért sem, mert nem is mernék közeledni).

A pókok egyik köztudottan legnagyobb előnye, hogy más rovarokat pusztítanak, köztük rengeteg olyat, ami betegséget is terjeszthet. Például szúnyogokat, már csak ezért is kijár nekik, hogy ne öljük meg őket.

A legyek is fennakadnak a hálóban, s valljuk be, értük sem nagy kár.

A pókok tulajdonképpen így nézve, tehát nagyon hasznosak, csak erre nem gondol senki, mikor meglátjuk őket otthonunkban.

A szúnyogok fertőző betegségeket terjesztenek, a pókok pedig elpusztítják a szúnyogokat, így védelmet nyújtanak nekünk.

A tudomány jelenleg pedig azt kutatja, miként használhatná fel a pókfonál előnyeit a gyógyászatban, mely baktérium- és gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik. A mai modern kori orvostudomány a primitív népekhez hasonlóan szeretné kötszerként felhasználni a pókfonalat, s hasonló okokból gondolják a jövő sebészeti varrófonalának is a pókselymet.

A pókoktól való félelem egyébként leginkább a nőkre jellemző és valójában teljesen természetes, de érdemes leküzdeni ezt a rettegést. A pókok ritkán csípik meg az embert, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék az érintkezést. Anyukám szokta mondani: ”jobban fél ő tőled, mint te tőle”, s ez igaz lehet, ezért ne csapjuk le egyből szegényeket egy papuccsal.

Ha eddig nem is így tettél, a jövőben arra kérlek, hogy jól gondold meg, hogy elpusztítasz-e egy olyan pókot, amelyik tulajdonképp hasznos a számunkra. A cikkemhez pedig most fényképet is fogok keresni, így végig borzonghatom az elkövetkezendő percekben a „legszebb” példányokat.

Martinka Dia