Retró karácsony

A sors fintora, hogy miután jól megírtam a „hogyan süssünk a gyerekeinkkel együtt karácsonyi sütiket a konyhában” témájú szuperanyukás cikkemet, s gondoltam otthon alkalmazom, de a fiaim leléptek és itt hagytak gondolkodás nélkül, a mami egyetlen „sütöttem nektek linzert” telefonja után. Ennyit erről. Azért én megpróbáltam.

Viszont ami eszembe jutott a karácsonyról, azok a saját gyerekkori karácsonyi emlékeim, érzéseim. Azt hittem nem vagyok öreg, de a retró karácsonyos képek alatt az összes dolgot felismertem, amit gyerekként megéltem és szerettem ünnepekkor. Megmondom őszintén, hiányzik.

Biztosan azért, mert gondtalan gyerekként éltem a mindennapjaimat, nem volt karácsonyi rohanás a bejgli hozzávalói után, s tudom, hogy teljesen más hangulatban készülődtünk az ünnepre.

Gyermekként mesebeli pillanatoként éltük meg a karácsonyt. Mára azonban a karácsonyról a stresszes készülődés jut eszünkbe, a versengés az ajándékokért, a plázák tömeghangulata, a türelmetlen lökdösődés a pénztáraknál. A lelkünkből pedig pont az hiányzik, ami a régmúlt idők karácsonyaiban megvolt és amiról ennek az ünnepnek szólnia kellene. Hogy nem az a lényeg, mi van a fa alatt, hanem, hogy kik állnak a fa körül.

Az biztos, hogy régen nem taposták agyon egymást az emberek a plázában. Nem posztoltuk ki a közösségi oldalra millióan, hogy boldog karácsonyt és nem tettük ki, hogy van karácsonyfánk, eszünk is és ajándékot is vettünk.

A család nem ült négy különböző sarokban okostelefonnal a kezében, hanem beszélgettünk. Nem messengeren írtunk bemásolt üdvözletet, hanem képeslapon, kézzel, saját gondolatokat és sokáig megőriztük őket.

Voltak finom falatok az ünnepi asztalon, de nem volt roskadásig tömve divatos gasztronómiai csodákkal sem paleo bejglivel, de a kacsamájterrine sem hiányzott. Volt konzum szaloncukor, amit leettünk a fáról és macskanyelv meg téli fagyi, tejkaramella és fahéjas cukros mogyoró.

A tudatos táplálkozás korát éljük, talán ezek bele se férnének, hiszen nem minden mentes meg szuperdiétás, amivel nincs is baj, viszont szeretetteljes nosztalgiával gondolok gyerekkorom édességeire, a régi ízekre, jól ismert illatokra, ezeket ma már nem látni a boltok polcain.

Banánt és narancsot vettek a szüleim, a bevásárlást pedig rengeteg kis üzletben végeztük, nem egy nagy plázában roskadásig pakkokkal, szatyrokkal, dobozokkal.

Decemberben esett a hó, nem márciusban. Gazdálkodj okosan társasjátékot kaptunk és Rubik kockát meg moncsicsit. (megjegyzem, ma is megvannak, kivéve a moncsicsit)

Retro karácsonyfadíszeink voltak és törékeny üveggömbök, csillagszórók. Habkarikát és szaloncukrot tettünk a fára meg a gyerekként kivagdosott, gondosan elkészített papír díszeinket.

Talán nem volt ennyi modern kütyü és instant módon készen kapott ünnep. Nem szaladtunk a gyorsan bekapkodott ünnepi vacsora utáni fészbúkozni, s nem pittyegett a közös étkezés alatt a sok insta sztori percenként. Nem volt libamájterrine, csak rántott hal, sem paleo brownie cukormentes fagylalttal, csak bejgli és kókuszos szaloncukor, de valahogy mégis szívesen visszamennék idén karácsonykor abba a régi karácsonyba. Ha karácsony este időutazó lehetnék, a múltba mennék vissza és nem a jövőbe.