A sírás pszichológiája

Ráadásul három fajtája is van. Az első és egyben legalapvetőbb az úgynevezett reflexes sírás, amely egy irritáló fizikai inger (például füst vagy por) által kiváltott, teljesen akaratlan könnyezés. A második az úgynevezett fiziológiai sírás, amely egy főleg kisgyermekeknél jelentkező, valamilyen testi hiányállapot (például éhség) következtében jelentkező sírás. A harmadik pedig az úgynevezett emocionális sírás, amely valamiféle érzelmi okból (például gyász miatt) bekövetkező, többnyire akaratlagos sírás. Ez utóbbi talán a legérdekesebb mind közül, mivel efféle sírás csak és kizárólag az emberekre jellemző!

Az emocionális sírás tudományos magyarázatára vonatkozó elméletek meglehetősen sokszínűek. A középkorban még úgy okoskodtak, hogy a sírás közbeni könnyezés szó szerint megszabadít bennünket a bánatot és fájdalmat okozó testnedvektől. Régen ilyen vegyületnek tekintették a latinul „melan cholénak” nevezett fekete epét. Ebből a régies felfogásból ered a „melankólia” kifejezés. Freud és a mélylélektan képviselői ehhez képest úgy vélték, hogy a pszichében felgyülemlett, ám megoldatlanul maradt feszültségek egy kritikus pont elérése után mind sírás (vagy hisztérikus nevetés) formájában törnek elő belőlünk – akárcsak a gőz egy túlhevült gépezetből.

Kik a sírósabbak?
Ad Vingerhoets professzor megfigyelései szerint a kimondottan empatikus emberek mellett a neurotikus zavarban szenvedők sírnak a legtöbbet. A narcisztikusak, a pszichopaták és a hisztiző gyerekek számára a sírás a manipuláció eszköze, de leginkább a szociopaták hajlamosak krokodilkönnyeket hullatni. Létezik egyébként az embernél egy ritka idegi rendellenesség, amit krokodilkönny-szindrómának neveztek el. A betegség úgy alakul ki, hogy az arcideg sérülése miatt az eredetileg a nyálmirigyeket beidegző rostok a könnymirigy felé nőnek vissza. Ezt követően a korábban nyálelválasztást kiváltó ingerek (táplálék látványa, illata) könnyezést is okoznak az érintett személynél.

A sírás feloldja a stresszt és megerősíti az immunrendszert

Számos kísérletet végeztek – a tudomány szerint a könnyeink az agy limbikus rendszerével vannak összeköttetésben -, és ezek egyértelműen azt jelezték, hogy a sírás segít az immunrendszer erősítésében. Egy japán kutatás szerint pedig azok a reumás, ízületi betegségben szenvedő betegek, akik gyakrabban sírnak, kevésbé érzik a fájdalmakat, mint könnyeiket visszatartó sorstársaik. De ezek az eredmények csak a testi hatást bizonyítják.

Egy pasi nem sírhat…?!

A férfiak esetében valószínűleg a tesztoszteron hormon gátolhatja a sírást, ennek köszönhető, hogy ők ritkábban sírnak, mint a nők (forrás: Mindennapi pszichológia), de én azt gondolom, hogy ehhez hozzájárul az a tény is, hogy társadalmunkban él az a hit, hogy a férfiak könnyei a gyengeség jelei.

Íme néhány tipp, hogy miként reagáljunk arra, ha valaki elsírja magát:

Ha nem teszünk semmit, az illető még rosszabbul fogja magát érezni. Valamivel támogassuk. A helyzettől függ, hogy ilyenkor mi a legjobb és attól, hogy mennyire ismerjük az illetőt. Ha nem ismerjük annyira, nem biztos, hogy az a legjobb, ha megöleljük, hanem hallgassunk együttérzően. Ne tételezzük fel azt, hogy meg tudjuk nyugtatni. Minél távolabbi a kapcsolat, annál jobb, ha azzal kezdjük, hogy megkérdezzük, mivel tudnánk neki segíteni.

Ne feledjük, hogy az, aki több ember előtt sírja el magát általában még rosszabbul érzi magát, mint az, aki egy vagy két ember előtt fakad ki. Nekik is szükségük van együttérzésre és segítségre ilyenkor, függetlenül attól, hogy sok ember veszi körül őket.

Visszatartsuk-e a könnyeket?

Előfordul, hogy nem engedhetjük meg magunknak a sírást. Ilyenkor próbáljuk meg kicsit visszatartani, de csak ideig-óráig, amíg jól ki nem sírhatjuk magunkat. Vagy kérjünk elnézést és menjünk egy olyan helyre, ahol sírhatunk. Ha vissza kell tartanunk, próbáljunk meg pozitív képek segítségével befolyásolni ezt. Nézzünk meg egy vicces DVD-t, vagy ha ezt nem tehetjük, vegyünk a kezünkbe egy magazint.

Miért nem jó elnyomni a könnyeket?

Ha elnyomjuk és nem éljük meg az érzéseket, kifelé depressziósnak tűnhetünk. Jobb elfogadni a szomorúságot, fájdalmat. Az érzéseink nem rosszak, vagy jók, hanem azok, amik.

Az, aki elnyomja az érzéseit és a könnyeit, a testi egészségét teszi kockára, vélik a szakemberek. Henry Maudsley , angol pszichológus idézetével élve: "Az a szomorúság, ami nem tud könnyekben megnyilvánulni, más szerveket fog könnyekre fakasztani."

Szerző:Udvari Fanni