Visszaszámlálunk

Ahol iskoláskorú a gyermek, ott bizony az augusztus 20-a utáni napokban elindul a visszaszámlálás. Az iskola és ovikezdés egyrészt jó, másrészt kicsit nehezen fogadja el az ember, hogy ismét korábban indulnak a reggelek és újra vár a mókuskerék. A szeptemberben az a jó, hogy végre visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba, a fiaim ismét a saját korosztályukkal, rég nem látott ovis barátaikkal, osztálytársaikkal tölthetik a napot és nem itthon unatkoznak, ami nyáron azért – a rengeteg programjuk ellenére is – bizony sokszor előfordult. Nem kell megtervezni, ki vigyáz a gyerekekre, milyen táborba menjenek, hogyan kössük le őket.

Ugyanakkor itt az érem másik oldala is. Számomra kicsit depis időszak ez, hiszen a nyaralás, a hosszú nyári esték és séták, vakációs programok, sok-sok együtt töltött idő és strandolós, papucsos-rövidnadrágos napok után ismét visszaveszi az irányítást a „szépruhás” mókuskerék, „a hétköznapi daráló”, ahol a munka mellett a suli, ovi, szakkörök, edzések és házifeladatok, határidők, szülői értekezletek és millió – idegesítő - telefonos emlékeztetőm korszakába lépek. Gyorsan letelt ez a nyár is. Azért én még elücsörögnék papucsban a teraszon esténként 9 órakor, persze gyorsan meg is vígasztalom magam azzal, hogy az ősz milyen szép és az őszi programokat is most kell megtervezni, nem kell kánikulában forgolódni éjjel, a szúnyogok száma is csökken (fordított arányban a parlagfű okozta kellemetlen napok számának növekedésével).

Ahogy a nyári szünet külön logisztikát igényel, úgy az iskolakezdést is elég összerakni fejben, ilyenkor mindig érzem, hogy milyen nagy segítség a nyugdíjas nagyszülő, nem tudom, hogy érnék oda egyszerre három helyre nélkülük.

A nyári vakáció kész anyagi csőd nálunk. Annyi programot tervezünk, hogy győzzük finanszírozni, azonban az iskolakezdéssel sem leszünk beljebb, hiszen visszaugrik a kiadások oldalára a menzadíj, a fociedzés tagdíja, a kézműves szakkör, az osztálypénz havi költsége, arról nem is beszélve, hogy nemcsak a papír írószert és füzeteket, könyveket jelentik a kiadások, hanem gyerekenként egy pár új utcai-, sport- és benti cipőt, ruházatot is. (Ha egyetemista a gyerekünk, akkor pedig jobb, ha lottózni kezdünk).

A gyakorlatias dolgok számbavételét sokáig elemezhetnénk, azonban fontosabb, - s valójában ez igényel nagyobb odafigyelést – hogy hogyan készítsük a gyermekünket az iskolára, hogyan segíthetjük őt visszaállni a hétköznapi rutinhoz. Az önbizalom növelése mindenképp elsődleges, illetve a közösségbe kerüléssel elkerülhetetlen betegségek miatt az immunrendszerének erősítésére is gondot kell fordítani, ami alatt elsősorban egészséges ételeket értek, s csak aztán a vitaminkészítményeket. A gyerekeknek azzal tudunk segíteni, ha megbeszéljük velük a korai lefekvés és az elegendő alvás fontosságát, hiszen a fáradt és nyűgös gyerekekkel még nehezebben indulnak a reggelek.

Míg a nyári szünetben elszokhatott a korai reggelitől, s elég volt 11 órakor „bepalacsintázni” a nagyinál, addig most újra a rendszeres és napi minimum ötszöri étkezés kap hangsúlyt, pár falat reggeli és egy kis pohár folyadék nélkül még véletlen se menjen iskolába, hiszen üres hassal nem fog tudni koncentrálni. Ha oviból ballagtunk el nyáron s most érkezett el az idő, hogy iskolás lett a „család”, akkor fontos változások következnek az őszi iskolakezdéssel. A gyermeket mindenképp segíthetjük azzal, ha úgy beszélgetünk vele erről, hogy elsősorban arra válaszolunk, ami őt foglalkoztatja.

Fel kell készíteni őt egy új életszakaszra és segíteni neki feldolgozni az ismeretlennel járó kíváncsiságát és esetleges, de természetes félelmeit. Bár kétségtelenül nagyon szuper, mikor vége a sulinak, azonban az őszi iskolakezdés is izgalmakkal és rengeteg élménnyel teli, programdús időszak! Fel a fejjel!

Martinka Dia