Élet wifi nélkül? Van!

Már rég megírtam volna a következő cikkemet és küldhettem volna a szerkesztőségbe, csak éppen pár napig nem voltam internet közelben. Nyaraltunk és a sors úgy akarta, hogy száműzzük a kütyüket, a világhálót, a tévét és minden hírforrást. Wifi nem volt, a mobilnetet már rég leszedték a fiaink útközben meséket nézve. Élet wifi nékül? Van!

Számomra elvvonásszerű tünetek jelentek meg először, hogy „úristen” nem tudom mit írnak ki a tanító nénik a közösségi oldalon a fiam osztálycsoportjába, mit posztolnak az ovónők az ovival kapcsolatban, a barátaimmal sem tudtam chatelni és fotókat sem küldeni, cikket sem írni, híreket sem olvasni, emaileket sem pötyögni. Nem volt online bank, sem online vásárlás, céges emailek, de még a kedvenc mesevideók sem. Viszlát Jonalu meg Tűzoltó Sam.

De túléltük. Igaz, nem kaptam percenként információt az ismerőseimről, nem dobott koktélos, tengerpartos képeket elém a fészbúk, nem volt kitéve ki mennyit futott aznap és mit evett, sem az unalomig posztolt bölcsességes idézetek mások oldalán, hirdetések, videók. A napi hírek sem jutottal el hozzánk, de az nem is hiányzott, hogy hányan haltak meg, hol volt baleset, meg robbantás. Se hírek, se insta, se fész, se a többi közösségi oldal, se sorozatok, se reklámok. Mindmeghalunk?

Én magam gyakran elgondolkozom, hogy lekapcsolom magam a közösségi térről és okostelefon sem kell. A gyerekektől eltiltom a tableteket és nem fognak tévézni sem. (Lenne hiszti, ha bejelenteném). Online detox. Hívjuk annak. Érdekes szókapcsolatot olvastam a mai fiatalokról: „digitális bennszülöttek”. Elgondolkodtató, hogy mennyire nő azok száma, akik már beleszületnek a digitális közegbe.

Szóval egy település szélén voltunk pár napig, semmi extra, csak kicsit távolabb a civilizációtól. Nagyon szuper volt a terepen futni, egymással beszélgetni, telefonnyomkodás nélkül megreggelizni, mindenféle gagyi mese helyett a természetben lenni, strandra menni, kalandparkba ellátogatni, a kocsiban útközben egymással beszélgetni, az ebédnél beszélgetni, este kütyü helyett beszélgetni. Délután olvasni, barátokkal lenni, aludni, pihenni, kikapcsolódni. Ha néha kiiktatjuk az életünkből a digitális eszközöket, sokkal többet fogunk kommunikálni a családunkkal, barátainkkal. Az idő hasznosabban tölthetjük, több idő jut más dolgokra, amit eddig elvett a net. Lenne idő futni menni, magunkkal törődni. Programokra személyesen elmenni, a barátokat felkeresni, beszélgetni. Rendbe rakni a házat, főzni valamit, a kutyával játszani. Talán hihetetlen, de voltaképpen létezett élet internet nélkül régen is. Szelfi nélkül. Chat nélkül.

Aztán pár nap múlva újra visszatértünk a virtuális térbe. Jó volt pötyögni néhány üzenetet chaten, elküldeni anyunak pár fotót, megnézni a legújabb híreket, megtudni kinek született kisbabája, olvasgatni, időjárás előrejelzést nézni, online lenni. Azzal, hogy visszatértem az internetre, valószínűleg megint nem fogom tökéletesen használni. Elveszi az időmet, a gép előtt felejtem magam éjjel, mint most is, olyan linkekre kattintok, vagy olyan híreket olvasok, amelyektől zaklatott leszek. Épp ezért jó néha kipróbálni az életet az online függőségek nélkül, hogy kicsit más dolgokra koncentráljunk. Sokat tanulhatunk magunkról ebben az „én időben”. Nem kell elmenekülnünk a világhálóról, csak okosan kell használni.

Martinka Dia