Miért fontosak az ünnepek?

Miért fontosak az ünnepek? Miért ragaszkodunk hagyományokhoz? Miért kell találkozni a rokonsággal? Hogyan kell ünnepelni? Mit vesz át mindebből a gyerekünk? Mit szeretnénk továbbadni?

Azt gondolom, aki a karácsonyi ünnepkört csak illendőségből tartja meg, vagy megszokásból ünnepli, divatból szeretne megfelelni és a trendeket követni, a családot netről rendelt ajándékokkal letudni, az nem éli meg igazán a karácsony bensőséges hangulatát.

Nagyon fontos, hogy - ha már szülők lettünk/leszünk – szem előtt tartani azt a rendkívül meghatározó feladatot, hogy a gyermekeink későbbi szokásait mi magunk most alakítjuk ki, formáljuk meg bennük. Ha a gyerek azt látja, hogy anya-apa békében ünnepel, lélekben együttvan, boldogan készülődik, a család együtt ül le vacsorázni, együtt mennek misére vagy istentiszteletre, vagy közösségbe, összegyűlnek a rokonok, akkor ők maguk is ezt fogják továbbvinni saját családjaikban.

Az ünnepek megerősítik a hitünket, hogy kik vagyunk, hová tartozunk, miben hiszünk. Az ünnepek megmutatják, hogy néha milyen jó kitörni a szürke hétköznapokból és szeretteinkkel eltölteni egy kis időt. Az ünnepekkor együtt töltött idő a családi élet mérföldkövei, évek múlva is emlékezünk rá. Az ünnepek segítenek emlékezni elhunyt szeretteinkre, emlékeztetnek arra, hogy mindig összetartozunk. Ezeket az értékeket nem lehet megvásárolni egy doboz parfümmel, megenni egy tál szaloncukorral vagy diós bejglivel, elintézni két telefonhívással. Az ünnepeket megélni kell, minden percét, nem letudni, gyorsan „leajándékozni” és továbbautózni a következő házhoz.

A karácsonyra készülni kell elsősorban lélekben, s csak utána jöhet a divatos terítő, a trendi gyertya. Ha csak ezek számítanak, akkor nem vagyok más, csak lakberendező. Ha csak azon múlik a békés ünnepi vacsora, hogy ízlik-e a halászlé, s a bejgli, akkor nem vagyok más, csak szakácsnő. Ha csak az számít, mikor tehetjük ki a közösségi oldalra, milyen boldogok vagyunk, de a valóságban csak telefonozunk egymás mellett ülve egész délután, miközben együtt is lehetnénk és beszélgethetnénk, akkor az egész pusztán kirakat. Ha csak az számít, mennyire van rend otthon és tiszta-e a gyerek szobája, akkor nem vagyok más, mint takarítónő. Ha egy fillérem sem marad ünnepek után, netán hitelt is vettem fel, akkor eladósodtam és nem figyeltem arra, hogy az ünnep nem erről szól.

Ha van gyermekünk, meséljük el neki a karácsony lényegét, hallhassanak bibliai történeteket, meséket, elevenítsük fel a hagyományokat, legyen mit továbbadniuk a gyerekeiknek és unokáiknak, akkor is, ha mi már nem leszünk. Erősítsük bennük a családi, rokoni kapcsolatokat, találkozzunk a szeretteinkkel, közeli és távolabbi rokonaikkal, csak így élhetjük meg az összetartozást. Készülődjünk együtt advent elejétől és készítsünk minél több közös alkotást, amit eltehetünk emlékbe. Lehet venni társasjátékot és a legújabb lego trendeket, meg transzformerszt és tabletet is, a 28. parfümszettet feltétlen és három rénszarvasos pulcsit, süthetjük a világ legfinomabb mákos bejglijét és főzhetünk hétnyelven beszélő töltött káposztát, ha azt gondoljuk, csak ez számít, akkor üres légbuborék lesz a várva várt karácsony. Mert mindenki várja, és mindenki készül rá egytől-egyig. Ki így, ki úgy.

Áldott, Békés Ünnepeket és Boldog, Sikeres Új Esztendőt kívánok!