December, én így szeretlek!

Kézműves foglalkozások az oviban és iskolában, mikulásváró és karácsonyi versek tanulása, adventi dalok, karácsonyi énekek hallgatása, a lakás karácsonyi díszbe öltöztetése, ünnepvárás… December, én így szeretlek!

Pedig nem is szeretem a telet. Sem a hideget. Sem az autókaparós reggeleket. Sem a három réteg ruházatot, amit felveszünk, sem a gyerekeket overálba öltöztetős sietős hétköznapokat. Mégis, azért már nagyon vártam! Hogy mit? A decembert!

Az adventi koszorúkészítést. Az adventi naptár rejtelmeit. Az ünnepi koncertet, amire elmegyek anyukámmal pénteken. Az adventi vásárokat, ahol bóklászunk és iszunk egy forralt bort vagy karácsonyi puncsot. A színes családi és gyermekprogramokat, amivel várnak a művelődési házakban. A mikulás ünnepségeket az oviban, iskolában, munkahelyeken. A fiam szereplését a karácsonyi iskolai műsoron. A kisfiam félénk énekét az ovis ünnepen. A gyerekeim kézműves alkotásait, amit kiteszek a hűtőre, falra, faliújságra otthon. A karácsonyi koncerteket hétvégenként kisvárosunk főterén.

A gesztenyesütést. A karácsonyi jótékonysági futást és focitornát. A téli sportokat. A szentmisék, vagy istentiszteletek hangulatát, az éjféli mise varázsát. A karácsonyi vásárokat itthon és külföldön. A bécsi adventi vásár forralt boros bögréit, és illatait, dallamait, amelyre sajnos idén megint nem jutok el, de emlékszem arra, milyen volt, amikor ott lehettem és máig abból töltekezem. Szeretem az ünnepi koncertek élményét. A rádióban a Last Christmast és Mariah Carey hangján felcsendülő „All I Want for Christmas Is You”-t. Még a tévében rommá hallgatott karácsonyi dallamos mobiltelefon reklámokat is szeretem. Szeretem az ajándékok ügyetlen csomagolását. A fenyőfa kiválasztását, melyről otthon kiderül: idén is ferde. A karácsonyi tévéműsort és mozifilmeket.

Még a „Reszkessetek betörők”-et is szeretem! Az ünnepi menü kitalálását, a receptek keresgélését, a hozzávalók megvásárlását, a lázas előkészületeket! A bejgli sütést. A linzer sütést. A diétásan elkészített ünnepi finomságokat. Az adakozást, a jótékonykodást, a cipős doboz akciót, a ruha-és élelmiszergyűjtést a rászorulóknak. Szeretek elmenni a kórházba és játékot, édességet, ruhát vinni. Szeretek elmenni az állatmenhelyre meleg takarókkal, étellel. A szilveszteri programokat, az újévi koncerteket, a színházi előadásokat! A meghitt családi estéket, a barátok és kollégák hangos nevetésével eltöltött órákat, a munkahelyi apró ajándékozásokat, a dédinél eltöltött közös délutánokat.

A temetőben a gyertyagyújtást. A rokonlátogatást, melyhez nincs mindig kedvünk, de a végén milyen jó viszontlátni őket és hallgatni mi történt velük, hogy telnek a napjaik! Szeretem, ahogy a gyerekeim szeretik az ünnepet. Ahogy várják a Mikulást, írnak a Jézuskának, rajzolnak a nagymamának. Szeretem a rokon kisgyerekeket. Jó látni, mennyit nőttek már és elnézni, hogy játszanak az enyéimmel. Szeretem, ahogy elfogy minden eldugott szaloncukor, mire megérkezik a szenteste és ebben a férjem keze is benne van. Szeretem, hogy átjönnek a szüleim. Hogy messziről hazalátogat az öcsém. Hogy ülünk a kanapén és együttvagyunk. Együtt eszünk. Nevetünk, beszélgetünk, zenét hallgatunk.

Annyira várjuk minden évben, pedig nem történik semmi olyan, ami nem történhetne meg az év bármely más napján is.

Martinka Dia