Védjük meg magunkat!

Az eskrima egy Fülöp-szigetekről származó harcművészet. Több néven is ismert, így ha Arnis vagy Kali nevet halljuk, akkor is erre a harci művészetre kell gondolnunk. De, van néhány kevésbé használatos neve is: Estokada, Kaliradman, Didya, Kabaroan, Siniwalli. Az eskrimaa spanyol esgrima szóból ered, ami vívást, az Arnis pedig a szintén spanyol arnés szóból származik, ami fegyverzetet, védekező fegyvereket jelent. Több kategóriába is sorolják a küzdelmeket, mivel ez a küzdősport magába foglalja a pusztakezes és fegyveres technikákat, de megtanulunk bánni- önvédelem céljából- a mindennapi tárgyakkal is.

Sokan, azért kedvelik az eskrimát, mivel nem képességekre épít, hanem ügyességre, technikára. Emellett nagyon látványos, mivel gyors, fürge mozdulatokat tartalmaz. Ha nem is szeretnénk versenyszerűen űzni, egy remek sportolási lehetőség és önvédelem szempontjából is kifogásolhatatlan ez a mozgásforma. Minden korosztály számára ideális. Gyerekeknek, nőknek és férfiaknak is egyaránt, hiszen növeli a fogáskészséget, időzítést, térlátást, illetve mivel eszközöket is használnak az edzés során, ezáltal felelősséget tanulnak az emberek nem csak egymás iránt, de maguk iránt is.

A hangsúly az Eskrimában a fegyverek használatán van. Az önvédelem hatásosabb fegyverrel, eszközzel, mint puszta kézzel. Hiszen ez a harci művészet kizárólag a túlélést szolgálta az ősidőben. A tanulók a fegyverekkel ismerkednek meg először, majd csak ezután következik a pusztakezes technika.

Története

Háború idején alakult ki ez a különös harciforma. Feljegyzések szerint az eskrimát, már a 16. században is ismerték és gyakorolták. Az első mesternek Lapulapu vezért tartják. Lapulapu maga képezte ki embereit és sikeresnek is bizonyult. A csatát nem kerülhették el, így 1521.április 27-én Mactan szigetén felszerelt katonai alakulattal találták szembe magukat. Lapulapu „serege” páncél nélküli, többségében botokkal és késekkel felfegyverzett emberekből állt, mégis spanyol vereséggel zárult a harc, amiben maga, Ferdinánd Magellán is elesett. Később a spanyolok visszavágtak.Miután teljes mértékben hatalmuk alá hajtották a Fülöp-szigeteket, betiltották az eskrimát. Ezt követően majd csak a 19. században éled ujjá. Hogyan maradt a tiltások ellenére mégis életben? Hogyan öröklődött tovább ez a harcforma? Titokban gyakorolták illetve a népi MoroMoro táncokban elrejtették a mozdulatokat.

1975-ben alakul meg a Nemzeti Arnis Szövetség (NARAPHIL) és többek között az International Philippine Martial Arts Fedaration (IPMAF), a Kombatan stílus világszervezete is. A NARAPHIL feladata volt a rendszer népszerűsítése, terjesztése. Egyre több nyugati ember sajátította el a mozdulatokat, így terjedni kezdett az egész világon. Magyarországon nem nagyon ismert, de a Magyarországi DoceParesEskrima Szervezetnek köszönhetően egyre több ember ismerkedik meg ezzel a harcművészettel.

Fegyverek

Bot:Fából vagy nádból készül. Egy, de akár két bottal is harcolhatunk. Az ellenfélnek töréseket, maró, csípő érzéseket okozhatunk. A könnyű súlya miatt, sok ütést tudunk mérni vele, így igen látványos küzdelmeket szül.

Kés: Ezt is lehet párosan, illetve páratlanul használni, emellett gyakran kombinálják más eszközökkel is. Ez a leggyakoribb eszköz melyet használnak. Ez így van a kezdetektől, mivel a kés és a bot egyidejű használata a korabeli spanyol hódítóknál is megjelent, csak akkor még kard és hárítótőr kombinációjának felelt meg. A kés dobását is megtanulhatják az edzésre járók. Természetesen a kés minden háztartásban megtalálható, így nem is baj, ha meg tanulunk bánni vele.
Kard: Itt egykezes kardokra gondolunk. Méretük alapján két csoportot tudunk megkülönböztetni. Vannak a kb. 35 – 40 centis pengével rendelkező fegyverek,és vannak a 70 – 75 cm körüli pengehosszal rendelkező kardok.
Puszta kéz: A legalapvetőbb fegyverünk a saját kezünk. A kezünk több részét is igénybe kell vennünk a küzdelmek során, de a lábfej szinte minden részét, a térdet, a sípcsontot egyaránt használjuk. Jellemző technikák a fogások, csavarás, dobás, földre vitel, a földharc is, viszont azt már külön rendszerbe sorolják.

Lehet, hogy így olvasva egy kicsit ijesztőnek, hangzik pedig nem az. Én voltam edzésen, ahol anyukáktól kezdve gyerekekig, kezdőtől a mesterig együtt gyakorolták az eskrimát. Az edző elmondta, hogy ő már modernebb felfogású képzést kapott és ő is ezt az irányt folytatja, viszont az ősi alapok mit sem változtak. Bárki számára megfelelő lehet, hiszen az is megtalálhatja örömét benne, aki csak mozgásformát keres, vagy fejlesztés céljából kezd bele, de azoknak is tökéletes, aki csak önvédelmet szeretne tanulni.

/Szerző és fotók: Kohajda Wentholin Loretta/