Hosszabb utazás kisgyerekkel, avagy "Ott vagyunk már?"

Alig tíz perce ültünk az autóban a körülbelül 300 km-es utazásunk elején, amikor nagyfiam már megkérdezte: "Mikor érünk oda?". Ezt a kérdést innentől kezdve szabályos tízperces időközönként újra és újra feltette, s kegyelemdöfésként mindannyiszor hozzátette azt is, hogy ő ugyan nem bírja az utazást, egyszer hányt, tehát logikus, hogy mindig hányni fog. Lehet, hogy épp most is. Ilyenkor rendszerint szívinfarktust kapok, hogy na "Apa, kezdődik…"

Mindig mondom, hogy kisgyermekekkel kaland az élet, az utazás is ennek része. Igazi kihívás két gyerekkel, zökkenőmentesen elindulni s bárhová időben odaérni, a hosszabb utazásokat, azonban alaposan meg kell tervezni! Néhány ötlet, hogyan lehet enyhíteni a hosszú utak unalmát:

Mondanám, hogy vigyük magunkkal a fél gyerekszobát, de erről már leszoktattam a családom, helyette egy nagyobb táskát jelölök ki, melybe a két gyerkőc válogathatja össze kedvenc játékait.

Nem szeretem a kütyüket, nem helyes hagyni őket naphosszat a gépet bámulni, azonban a tabletek - ilyen alkalmakkor- nagyon hasznosak tudnak lenni, számtalan koruknak megfelelő fejlesztő játékkal tudják elfoglalni magukat, vagy akár mesét nézni. Nem mindig ellenség az okoskütyü!

Ugyan nem a gyerekem kedvence, de hasznos volt egyik házi feladatnak kiadott versét is megtanulni útközben, mire Eger gyönyörű városába értünk, a fiam már betéve tudta a tavaszt köszöntő verset! Hamar megtanultuk. Utána, már csak egy kérése volt: hagyjam békén az út hátralévő részén.

Mesekönyvet is érdemes vinni, egy-egy mese leköti a figyelmüket, egy próbát megér!

A fiaim elég elevenek, mozgékonyak (szerencsére, hiszen melyik egészséges fiúgyerek nem ilyen) ezért többször iktattunk be megállót, pihenőt az utazás során, keresve az autós pihenőket, ahol előkerül a labda, s lehet mozogni! Ilyenkor ne villámgyors "pisi szünetekben" gondolkodjunk, hanem adjunk jó fél órát, játszani a gyerekeknek.

Nem szeretem, ha a fiaim végigeszik az utat (az autóban hagyott szemétkupacot meg pláne nem), de jó ötlet a közelükbe készíteni egy kis banánt, egy csőrös kupakos innivalót (hogy ne öntsék a nyakukba az egész italt útközben), vagy egy kis száraz rágcsálnivalót.

A krémes, csokis és egyéb kenhető állagú ételek - hiába küldött a dédi megint finom hatlapos krémest -, most felejtősek!

Hogy a kapkodást, és az út közbeni izgalmakat, stresszt elkerüljük, számoljunk időt bőven az útra, hiszen a megállókon kívül figyelembe kell venni a közlekedési viszonyokat, időjárást, esetleges dugókat, induljunk el korábban!

Ha végképp nehezen megy az utazás, és a fent említett tippek sem jelentenének segítséget, akkor javaslom, amit éveken keresztül praktikusan alkalmaztunk férjemmel hosszabb utazásaink, nyaralásaink során: utazzunk éjjel! A forgalom is jóval kisebb, a környezet is csendesebb, nyugodtabb, a gyermekek garantáltan végigalusszák az utat, vagy legalábbis annak nagyobb részét. Még beszélgetni is van esélyünk, amire ébrenléti időben, két szószátyár kölyök mellett ritkán van lehetőségünk.

A kisgyerekekkel való utazás a szokásosnál is körültekintőbb figyelmet, tervezést és előkészítést igényel. Fontos tanácsok egyike, hogy kössünk utasbiztosítást, legyen nálunk utazós gyógyszeres csomag alapvető gyógyszerekkel, lázcsillapítóval, egy doboz sebtapasszal. Nyáron fontos a naptej, a fejfedő; télen a réteges öltözködés, s rutinos szülők már tudják, mindenképp legyen egy-egy váltásruha bármikor elérhető helyen.