Az őssejt-terápia és az őssejt bankok

A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló és osztódó, majd ott beágyazódó magzatkezdemény még „mindenre-képes” (totipotens) sejtekből áll. A magzati fejlődés 15. napján kezdődik meg e sejtek specializálódása, ideg-, agy-, izom-, bőr-, stb. sejtekké. Mindez úgy érhető el, hogy a mintegy 2 méter hosszú DNS-molekulán belül lévő 3,2 milliárd nukleotid közül a különböző sejtekben más-más DNS-szakaszok aktiválódnak. Az ezredforduló környékén indult az őssejt-kutatás, és az őssajt-bankok létrehozása. Akkoriban még úgy hitték, hogy az embrionális fejlődés 15. napjától megindul a specializálódás, és az őssejtek megszűnnek létezni. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. A magzati fejlődést követően megmarad néhány ilyen „mindenre képes” sejt, ezeket szöveti őssejtnek (hemopoetikus őssejtek) nevezzük, melyek születéskor a köldökzsinórvérből kinyerhetőek.

Kétféle őssejtet különböztetünk meg: embrionális és felnőtt őssejtek. A felnőtt és az embrionális őssejtek nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, ám a felnőtt őssejteket már nehezebb a csontvelőből elkülöníteni.

Magyarországon (elsősorban Czeizel Endre orvos-genetikus munkájának köszönhetően) 2002 óta őrizhetik meg a szülők a megszülető gyermekeik köldökzsinórvéréből kinyerhető őssejteket. Akkor még csak néhány betegségcsoportban kísérleteztek az őssejtek használatával, és a bankok maximum húsz évre vállalták a megőrzést, így a felnőttkorban kialakuló betegségek esetén már nem lehetett volna használni őket.

Bár leggyakrabban még mindig a vérképzőrendszer rendellenességeinél kerülnek felhasználásra, számos kutatást végeznek egyéb betegségek esetében is. A Duke Egyetem kutatócsoportja például autista gyermekek fejlődésében jelentős javulást regisztrált, miután saját őssejtjeiket juttatták vissza szervezetükbe. Egyre inkább úgy tűnik, hogy már nem csupán néhány viszonylag ritka megbetegedésre lesz alkalmas a módszer, de a közel jövőben olyan betegségekben is szerepe lehet, mint a cukorbetegség, vagy egyes ortopédiai megbetegedések, vagy a stroke rehabilitáció.

Az első köldökzsinórvér-transzplantáció (1988) óta számos malignus vérképzőrendszeri betegség (leggyakrabban gyermekkorileukémiák) esetén bizonyosodott be a köldökzsinórvér-transzplantáció (őssejt-átültetés) hatásossága rokoni (leggyakrabban testvéri) donor-recipiens kapcsolat mellett is. Sőt, 1993-ban megtörtént az első független donoros (nem rokoni) transzplantáció is, amit európai országokban azóta is sikerrel alkalmaznak. Az EBMT, a European Group for Blood and Marow Transplantation (Vér és csontvelő transzplantáció európai csoportja) szakmai szervezet felügyelete és koordinációja mellett. A szervezet adatai szerint már 1993-ban a regisztrált 48 országban 39.209 őssejt-transzplantáció történt, melyek 41%-a más személytől származó őssejt átültetés volt. A köldökzsinórvér-transzplantációknál ez az arány még magasabb. Ott a transzplantációk 91%-a idegen eredetű donortól származott. A 90-es évek óta pedig még elterjedtebbé váltak az ilyen jellegű terápiák.

Az őssejtek ilyen elterjedt felhasználását az európai országokban működő közösségi őssejt-bankok, ahol bárki számára elérhető mintákat tárolnak. Ezzel szemben Magyarországon csak saját célú őssejt-megőrzésre van lehetőség és az is önköltséges. Ennek ellenére a TB számos olyan terápiát támogat, melyek alapjául ezek az őssejtek szolgálnak. Hazai készletek hiányában azonban a külföldi bankokból kell ezeket megvenni több százezer forintos darabáron. Az állami tulajdonú, közösségi őssejt-bank létrehozásának ügye már többször felmerült, és bár a szakemberek egyöntetűen támogatják az elképzelést, az utóbbi években előrelépés nem történt. Pedig Magyarországon jól láthatóan lenne rá igény, hiszen még világviszonylatban is kiemelkedő, hogy az utóbbi 15 évben, minden tízedik megszületett gyermek őssejtjeit tárolásra levették. Mindezt úgy, hogy ez nem kis terhet ró a családokra. Egy állami bank kb. tízezres mintaszámmal már elegendő lenne a Czeizel Intézet vezetője szerint. Ez már genetikailag megfelelő lefedettséget biztosítana a magyar lakosság számára ahhoz, hogy a felmerülő igényeket fedezze és ne keljen külföldi bankokból megvásárolni a szükséges őssejteket. Hosszú távon ezért gazdaságilag is kifizetődő lenne a hazai állami őssejt bank létrehozása. Amíg ez nem valósul meg, nem tehetünk mást, mint, hogy bízva az egyre bővülő terápiás körben saját költségen gondoskodunk gyermekünknek visszaültethető őssejtekről.