Diéta-dilemma

Fehérjediéta, paleo, szénhidrátdiéta, makrobiotikus, vegán, az egyik szerint főleg gabonát kéne enni, a másik tiltja a gabonafogyasztást. Egy dologban egyeznek: mind a saját rendszerét tartja egyedüli üdvözítőnek a gyógyuláshoz vagy a fogyáshoz. Mindegyiknél számos emberrel találkozhatunk, akik csodás eredményeket értek el az adott életmóddal. Na de akkor hogy válasszon az ember?

Aki egészsége vagy csupán az ideális testsúly elérése miatt diétába vág, az első, amivel szembesül, hogy egymásnak teljesen ellentmondó alapvetésekkel dolgoznak. Az egyik szerint nem ehetünk gabonaféléket, míg a másik szerint táplálkozásunk 70 százalékát kellene, hogy alkossák a különféle gabonák. Ha az orvosunk ajánl valamit, akkor van egy irány, ami mentén elindulhatunk, de a táplálkozás szerepét elsősorban az anyagcsere-betegségeknél, gyomor-bélrendszer esetében tartja meghatározónak az akadémikus orvoslás. Ezért az egészségügyi problémát még nem okozó túlsúlyosak vagy a dietetikai támogatással élni kívánó súlyos betegek, érdemi gyógyulással nem kecsegtető kórképekkel küzdők nem kapnak támogatást az indulásnál.

Mit teszünk ilyenkor? Természetesen a mi jó barátunkhoz, Google-hoz fordulunk. Ő mindenre tudja a választ, és mindenben tájékozott! Azt is ő vetette fel, hogy a diéta rajtunk is segíthet.

Na de ez a nagy tudású barát aztán elmond egy csomó étrendet - miértjeit logikusan levezetve. Elolvasom, elhiszem, hogy így van, logikusan elmagyarázza, tényekkel támasztja alá, hogy miért is kéne az étrendemet úgy összeálítani, hogy állati termékektől mentes legyen, és 70%-át gabonák tegyék ki. Minél változatosabb összetételben ráadásul. Hű, ez tetszik, tényleg milyen életteliek, egészségesek és karcsúak a követői! A rizst, a kenyérfélét, tésztát szeretem. De jó, hogy rátaláltam erre, köszi, Google!

Szeretnék még több információt eről a diéta-fogyás dologról, úgyhogy tovább faggatom a barátom, aki most egy olyan csodás gyógyulásokat és fogyásokat hozó étrendet tár elém, ami mindennemű gabona fogyasztását tiltja, a gabonák mintegy felében megtalálható glutént pedig szinte mérgező hatásúnak tartja, engedélyezi viszont a húsok, állati zsiradékok fogyasztását is. Ráadásul olyan logikusan vezeti le mindenzt, hogy megintcsak azt hiszem, ez lehet az igazi. Látom a sok előtte-utána fotót, a vékonyabb testeket, letisztult arcbőrű, mosolygós embereket, akik beszámolnak az életmód követése óta beállt csodás változásokról. Látom a linkelt tudományos vizsgálatok eredményeit. Meg vagyok győzve. Főleg, hogy erről már nem csak Google barátomtól, de Kati barátnőmtől is hallottam. A magyaros ételeket is szeretem, itt meg lehet húst, sőt kolbászféléket, szalonnát is enni. Ez az! Megtaláltam!

Ma már másodjára örülök, hogy rátaláltam a megfelelő utat a problémám megoldásához.

Na de akkor most egyek húst vagy ne? Egyek búzát vagy ne? Hű, el kéne dönteni. Kati szerint a glutén káros, úgyhogy inkább maradok ennél a gabonamentes étrendnél. De akkor most hogy is van ez? Elbizonytalanodom. Aztán a gabonamentes, kolbászevős diéta kapcsán eszembe jut, hogy a legjobb kolbászt a hentesnél kapni. Beugrik a régi mondás. Húst, a húsboltból! Lehet, hogy az egészségügy és a dietetika is olyan lett, mint egy szupermarket, ahol megkaphatok mindent, de nem biztos, hogy a legjobb minőségben, viszont gyorsan megoldja a család élelmezését? Végülis ennek a kérdéskörnek is megvan a maga „húsboltja”. Azt hiszem, Google barátomat most arról kérdezem inkább, hogy milyen orvost, dietetikust tud nekem ajánlani a környékünkön. Végülis a padló lerakáshoz burkolót hívtam, pedig az nem a legfőbb kincsem, az egészségem. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy ne szakember segítségét kérjem ilyen fontos témában! El is határozom, hogy felhívom az egyiküket és időpontot kérek. Előre figyelmeztetem magam, hogy ne kezdjek majd el okoskodni az olvasott „szakcikkek” alapján, hisz könyvelőként engem is bosszant, ha az ügyfél próbálja megmondani, mit s hogyan kéne. Felkészítem magam, hogy a korábbi információim mindegyikét lenullázom, és 100%-ban csak a szakemberre fogok hallgatni. Nehéz lesz, tele a fejem mindenféle információval jó és rossz szénhidrátokról, jó és rossz koleszterinről, mérgező adalékanyagokról, káros összetevőkről. Választásom egy modern szemléletű, mindenféle diétában jártas szakemberre esik, aki ráadásul a munkahelyem közelében rendel.

Az első konzultáción figyelmesen meghallgatja, hogy s mint ettem eddig, miért szeretnék változtatni, aztán elmagyarázza az alapokat, és a két szélsőséges diétáról szóló mondataimat egy megértő mosollyal nyugtázza. Szerinte nem csoda, ha megzavarodtam, hisz mindkét módszerben vannak jó felvetések, de mindkettő féligazságokkal dolgozik. Elmagyarázza, hogy a szakma a kettő egyvelegét ajánlja. Minden élelmiszercsoportot lehet, sőt kell is fogyasztani - mértékkel. A számomra olyan logikusnak tűnően felépített rendszereket fél mondattal rögtön meggyőzően cáfolja, azok logikája rögtön borul. Elmondja, a szakma által elfogadott jelenlegi ajánlást, gyakorlati példákkal. Alaposan megvizsgál. A testösszetételem alapján szerinte nekem egy 140 gramm szénhidrátot tartalmazó diéta lenne ideális. Kezembe nyom egy mintaétrendet és felhívja a figyelmemet a hús-zöldség-gabona megfelelő arányaira. Megbeszéljük, hogy következő alkalomig írom és számolom, hogy mit eszem, amit aztán majd ő részletesebben kielemez, átbeszéljük az esetleges hibákat. Most tényleg örülök. Ez a „húst a húsboltból” dolog bejött! Büszke vagyok, hogy a népszerű életmódrendszerek nem szippantottak be, hisz egyik se hozott volna nekem mellékhatásmentes megoldást. Katinak bevált, nekem több gondom is lehetett volna belőle. Mindenkinek csak azt ajánlhatom, hogy forduljon szakemberhez. Tavasszal szeretnénk egy tisztasági festést. Azt hiszem, hívom a festőt! ;)