Édes élet édesítőszerekkel

Majdnem két teáskanál édesítővel iszom a kávét. Vagy inkább egy kis kávét iszom az édesítőmmel? Régóta tudom, hogy az édes íz függője vagyok. Az öt alapízünk közül ez számomra a legkedveltebb. De vajon miért olyan népszerű az édesség sokunknak, miért keressük folyton ezt az ízélményt étkezéseinkben és miért jó egy desszerttel lezárni a vasárnapi ebédet? Erre keressük a választ.

Több tanulmányban olvastam kutatásokról, vizsgálatokról, melyben leírták, hogy a magzatvizet a babák édes íz esetében szaporán nyelik, míg a keserűt ritkábban. A savanyú ízre a magzatok összeszorító ajkú, tiltakozó arckifejezést mutattak, az édes ízt viszont elégedettséggel fogadták. Az ízek megismerése a születés után az anyatejjel folytatódik, azonban felmérés ide, szakmai vélemények oda, nekem nem kell tudományos magyarázat arról, miért szeretem az édességet. Szeretem és kész, s mivel a cukros verziókat nem engedhetem meg magamnak, így első terhességem alatt döntöttem és váltottam cukor helyett édesítőszerekre. Nagyon sok előítélettel találkoztam az elmúlt 8 évben ezzel kapcsolatosan, ezért gondoltam, kis összefoglalóval segítem az édesítőszerek vásárlása előtt álló, hezitáló életmódváltókat.

Abban nyilván mindenki egyetért, hogy a cukor a legrosszabb választás. Ezt eleve ki kell zárnunk, s más alternatívát keresnünk. Nem ajánlom a mesterséges édesítőszereket sem, melyek szintetikus úton előállított szerves vegyületek, s a természetben nem fordulnak elő. Az aszpartámot, ciklamátot, szacharint, aceszulfámot eszembe sem jutna adni a gyerekeimnek, de én magam sem fogyasztanám szívesen. A mesterséges édesítővel édesített ételeket nem tartom egészségesnek, s megkockáztatom a kijelentést, mely szerint még alkalmanként, ritkán és mértékkel sem férnek bele az egészséges életmódba. Akkor inkább egy kis méz.

Ha édesítőszerekről beszélünk, a természetes összetevőjű szereket javaslom. Az eritritol és stevia alapú, négyszeres erősségű cukorhelyettesítő a személyes kedvencem, mely a kristálycukorhoz hasonló célokra és módon használható fel. 1 teáskanál termék édesítőereje 4 teáskanál kristálycukorénak felel meg, sütésálló, nulla kalóriás, rendkívül gazdaságos, hiszen édesítőereje négyszerese a cukorénak, nincs felszívódó szénhidráttartalma, glikémiás indexe nulla, nem okoz gyomorpanaszokat, nincs mellékíze, sütésre-főzésre egyaránt kiváló. Évek óta használom elégedettséggel.

A fent említett termék híján jó választás a boltban eritritolt venni, mely szintén egy természetes cukoralkohol, teljesen kalóriamentes, nincs hatással a vércukorszintre, glikémiás indexe nulla, azonban magában használva költségesnek tartom, mert az eritritol mérsékelt erősségű, az asztali cukorhoz hasonlítva mindössze kb. 70% édesítőerővel bír. Van, aki zavaró tényezőnek nevezik a hűvös utóízt is, amit érzünk fogyasztása után, illetve önmagában használva 160 fokig sütésálló, afelett elveszíti édesítő erejét. A cukoralkoholok közül az eritritolnak van a legerősebb gombaszaporodást gátló hatása, így candida diétások is fogyaszthatják.

A sztívia a Dél-Amerikában őshonos jázminpakóca leveleiből készült kivonat. Sokkal édesebb a répacukornál, természetes és szénhidrátmentes, sütésálló, sav- és lúgálló, glikémiás indexe nulla, nem okoz gyomorpanaszokat. Hátránya, hogy túladagolásával keserű ízt kaphatunk, mégis az eritrit mellett a sztívia az egyik legjobb döntés, ha természetes édesítőszert keresünk. A fent említett édesítőszereket javaslom leginkább használni, megjegyzésként tudni kell, hogy ezekkel a termékekkel nem lehet felfuttatni az élesztőt és nem karamellizálhatóak.

A természetes és egészséges édesítők közül nem maradhat említés nélkül a xilit vagy a nyírfacukor sem. Jóllehet ezen cukoralkoholok esetében kell számolni felszívódó szénhidráttartalommal, s nagy mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhat, ám védi a fogakat, egyensúlyban tartja a vércukorszintet. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nyírfacukor és az ezekkel készült ételek kutyák és más háziállatok számára mérgező hatásúak!

Kisgyermekes anyukaként számomra fontos kérdés volt, hogy mikortól és mely édesítőszereket adatom a fiaimnak. Azt biztosan meg tudom erősíteni, hogy némelyik fogínygél is tartalmaz xilitet, mert mi pont ezt használtuk mindkét fiamnál már apró korban fogzáskor, így azt gondolom, hogy kaphatnak xilitet (mértékkel). Édesítésre akkoriban ezt adtam nekik, s nem okozott problémát, természetesen a fokozatos hozzászoktatás elvét betartva, nehogy hasmenést okozzunk. A méz nagyon egészséges a kicsiknek is, ám babáknál a méz okozhat emésztési problémákat, ebből adódóan étvágytalanságot vagy székrekedést, valamint a spóráknak köszönhetően akár tüdőgyulladást is, ezért 8-9 hónapos kor alatt nem ajánlott. Mézet én a fiaimnak 1 éves kortól adtam. Később 2-3 éves kor után kaphattak a nyírfacukorral, "Negyedannyi" édesítővel készült sütijeimből, lekvárokból is, hiszen nem ettek akkora mennyiséget belőle, hogy gondot okozzon, így kóstolót kaphattak.

Megjegyzem, érdemes kihasználni a gyümölcsök természetes édes ízét is és ezek felhasználásával elkészíteni a desszerteket. A "mindenmentes" (édesítőszer és cukor nélküli) házi szilvalekvárommal is sokszor varázsoltam édessé a kisgyermekeim ételeit, de kiváló édesítőszer a banán is, elképesztően jól ízesíti a kásákat, süteményeket.

Általános tapasztalatom, hogy az édes íz fokozza az étvágyat, ezért az édességfogyasztás soha nem lehet étkezést helyettesítő vagy mértéktelen, akkor sem, ha a természetes édesítők mellett tesszük le a voksunkat. A szertelen édességfogyasztás - mégha cukormentes is - rossz beidegződés, helytelen szokás, nem lehet erre alapozni egy egészséges étrendet. A diétás sütemények, hiába cukormentesek és természetes alapanyagúak, mértékkel fogyasztandók, változatos étrend és rendszeres sport mellett.