Panelkertészet – második szint

Ki ne emlékezne még a nagymamája kertjében termett cseresznye vagy a nap melegítette savanyú meggy ízére? A mai napig a számban érzem az előkertben szinte pirosra érett, lédús őszibarack ízét. Emlékszem az érzésre, ahogy beleharaptam a szőrös húsába, és a leve a könyököm csúcsán csorgott le a porba, miközben a cica mellettem pihent a tűző napsütésben. Persze arra is emlékszem, amikor a hűvös szobában, a vályogfalak által biztosított hűs klímán egy kistálkában kaptam meg a barackot apró kockákra vágva egy villa kíséretében. Ez volt a civilizáltabb forma. Sokan, sokszor visszaemlékszünk gyerekkorunk ízeire, megrögzötten keressük őket a boltban, a piacon, mégsem találjuk ugyanazt.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha legalább a nagymamánk vidéken vagy legalább egy apró faluban élt, és megtapasztalhattuk e létforma előnyeit és hátrányait, ha megízlelhettük a zöldségek és gyümölcsök természetes aromáját. Ahogy felnőtté válunk, hiányolni kezdjük őket.

Sokaknak lehetősége sem adódik az ízek újbóli megtapasztalására, sőt, a kerti munka vagy a saját termesztésű élelmiszerek egyre kevésbé képezik életük részét. Manapság már rengetegen élnek lakásokban, több tízezren tengetik mindennapjaikat panelházakban, ahol szinte teljesen elvágva érezhetik magukat a természettől. Persze, van lehetőségük lemenni a parkba, sétálni egyet a patakparton, de az mégsem jelenti ugyanazt az élményt. A természettel, az élettel való kapcsolódás nem jön létre. Számos embernek hiányozhat ez az élmény.

Ennek részmegoldásaként kezd elterjedni egy kezdeményezés, amely során a panelházak alkotta lakótelepeken magaságyásokat hoznak létre az épületek között. Ezek a magaságyások a házak között egy elkerített területen találhatóak, és bárki használhatja őket kertészkedésre a lakók közül, aki kedvet érez hozzá. Ez a kezdeményezés létezik már például Budapest XV. kerületében, Újpalotán, valamint Szegeden a Megálló Közösségi Ház szervezésében is.

A szegedi közösségi kert a Megálló Közösségi Ház szervezésében működik
Kép forrása: maszk.hu

A panelkertészet első szintje egyébként a lakásban vagy az erkélyen történő növénytermesztést takarja. Ha a környezetünkben nincs lehetőség magaságyások telepítésére vagy a közösség nem becsüli kezdeményezésünket (bár ez ne így legyen!), akkor még mindig követhetjük ezt a formát.

Milyen jó érzés lehet a friss petrezselymet magas ágyásban termeszteni? Az ember csak lemegy, leszed egy-két csokornyit, majd beledarabolja a levesbe. Így még nagymamáink ízeinek újraélesztésével is próbálkozhatunk.

Miért ne lehetne ez az új hobbink? :)