Hogyan kísérjük az utolsó időszakban szerettünket?
- Dátum: 2017.01.09., 18:17
- Ábrahám Adrienn
- ápolás, betegség, búcsú, elengedés, gyógyíthatatlan, halál, hospice, megbocsátás, tabu
Nemigen van annál nehezebb élethelyzet, mint amikor valakivel az utolsónak számító hónapokat, heteket töltjük, rettegve várva, hogy szerettünk elindul a fénybe. Nagyon sokan érzik magukat tehetetlennek és felkészületlennek, ha hosszú betegeskedés előzi meg ezt az időszakot. Nem csoda - ilyesmire nemigen lehet felkészülni, és nem is szoktak. Főleg, hogy a halál tabutémának számít, és kevés szó esik arról, mit és hogyan tegyünk ebben az időszakban. Annak ellenére, hogy az itt maradtak utólag azt mondják: sok mindent megbántak, és másképp csinálnának, ha újrakezdhetnék... Emiatt is érdemes beszélgetni a búcsúzásról.
Nehéz beszélgetések a halálról
Ugyanis már azzal komoly gátakat szakítunk át, ha nyíltan és közérhetően beszélünk a halálról. Érdekes módon ezzel a beteg hozzátartozónknak is sokat segíthetünk, de itt fontos hozzátenni: amennyiben még van esély a gyógyulásra - és végső stádiumú rákos betegek csodás gyógyulására is láttunk már példákat - akkor "ne írjuk le" szerettünket, ne kérdezgessük a temetésről, ha még küzd az életéért. Fontosabb, hogy minden lehetséges esélyt megadjunk, minthogy pontos ukázt írjon arról, hogyan kívánjuk végső nyugalomra helyezni a testét. Azonban minden esetben igyekezzünk meghallgatni őt, ha beszélni szeretne a dologról, a halálról, hiszen sok beteg attól szenved leginkább, hogy a hozzátartozók félelmei miatt ezekről a kérdésekről nem esik szó - "túl fájdalmas lenne" -, és éppen ezért egyedül marad a gondolataival, a félelmeivel. Pedig a halál nagyonis félelmetes tud lenni, hiszen a "legnagyobb ismeretlen", ráadásul erre az útra mindenki egyedül lép rá, ettől is erős a magány-érzés. Hát még akkor, ha tilos róla szót ejteni! Próbáljunk meg erősek maradni, és megadni szerettünknek azt a lehetőséget, hogy bátran merjen kérdezni, és témákat felhozni még a halállal kapcsolatosan is.
A búcsú módjai
Nem meglepő, hogy nagyon sokan megbánták, hogy milyen módon töltötték az utolsó időszakot szeretteikkel. Egyesek arról számoltak be, hogy még ebben a terhelt élethelyzetben sem tudtak teljesen őszinték és nyíltak lenni, vagy nem tudták teljes mértékben megbocsátani a korábbi sérelmeket. Most pedig "itt maradva" a másik fél nélkül, ez már sokkal nehezebb. Az elengedés módja, az utolsó időszak hogyan-ja is nagyon fontos tényező. A tapasztaltak tanácsa, hogy töltsünk minél több időt szerettünkkel a halála előtt, és minél közelebb legyünk hozzájuk ilyenkor. Nehezíti a szituációt, hogy sok beteg ilyenkor ápolásra szorul, ami az életünk menetébe nehezen beilleszthető, mondjuk munka mellett. Viszont a statisztikák szerint jelentősen gyorsítja a távozási folyamatot, ha a beteg szociális, vagy ápoló otthonban kerül elhelyezésre, esetleg tartósan kórházban van, hiszen ezzel kiszakítják a megszokott és szeretett környezetéből, ezzel is erősítve benne azt a képet, hogy már nincs visszaút. Nehéz döntés, hogyan lehet áthidalni ezt az élethelyzetet, amikor egyszerre kellene lenni két helyen, de a hozzátartozók egy része azt nyilatkozta, legalább az utolsó napokra hazavinné szerettét, ha újra dönthetne. Mások azt mondják, ma sem tennének ilyet, mert nem tudnának azzal együtt élni, hogy ott a házban, otthonban kellett végignézni az utolsó lélegzetvételeket, ahol esetleg most is élnek és tartózkodnak.
Elmondani, amit lehet, elengedni, amit kell
Ilyenkor már tényleg kár és felesleges tárolni és szorongatni a sérelmeket, vagy aggódásból, hiúságból nem megbeszélni a fontos kérdéseket. Mondjuk hát el, amit csak lehet, és kérdezzünk is meg mindent, amire csak lehetőségünk van! Az egyik családban például csodálatos napló született a halálos ágy melletti beszélgetésekből - a néni rengeteg dolgot elmesélt a fiatalkorából: hogyan éltek, mik történtek vele, és miket érzett. Olyan történetekre derült fény, amiket korábban senki sem tudott, a beszámolóból pedig családi legendárium lett, ez a memoár nagyon szép kelléke volt a búcsúnak és a későbbi emlékezésnek. Az is fontos, hogy tudatosan megbocsássunk, elengedjünk és kimondjunk dolgokat. Persze ezeket jobb megtenni még azelőtt, hogy valaki megbetegszik (főleg, hogy sok esetben ezek azok a lelki tényezők, amelyek súlyos betegségeket okoznak), de jobb később, mint soha! Magunkat pedig ne hibáztassuk, ne ostorozzuk, hiszen azzal csak gyötörjük magunkat egy egyébként is rettenetesen nehéz életkörülmény közepette. Önmagunknak is próbáljunk megbocsátani, és saját magunkkal is legyünk elnézőbbek!
Érdemes hospice segítséget kérni
A hospice ápolók, házak és szakemberek direkt arra specializálódtak, hogy a halál előtti időszakban segítsék a betegeket és a hozzátartozókat. Mivel ők szakértői ennek a területnek, érdemes a segítségüket igénybe venni lehetőség szerint, legyen szó akár másképp nem megoldható ápolásról, vagy lelki kérdésekről. Mind a betegnek, mind a hozzátartozónak jelentős könnyebbséget jelent, ha olyan emberek között vannak, és azoktól kapnak segítséget, akik megértik az élethelyzetüket és a problémáikat, és felkészületen, gyakorlottan, valamint kellő együttérzéssel és tapintattal tudnak viszonyulni a búcsúzással és betegséggel tűzdelt, nehéz szituációhoz.
A hipochondria tünetei

A hipochondria egy olyan mentális betegség, amelynél a beteg szinte kényszeresen keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, bebeszél betegségeket, magára ismer különféle egészségügyi problémákban, holott szervi baja általában nincsen.
Az újságírói munka mentális lenyomata

Az újságírás nem csupán egy szakma, hanem egy sajátos gondolkodásmód is, amely fokozatosan beépül a szakember világlátásába. Zsurnalistaként nem csupán híreket közlünk, hanem szűrőként is működünk, kutatunk és olvasunk. Még ha olykor elveszítjük a lelkesedésünket, továbbra is megfigyelünk, kérdezünk, rendszerezzük az információkat és kritikus szemmel elemezzük a világot. Azonban hogyan hat ez hosszú távon a gondolkodásunkra?
Leggyakoribb tünetek, amik arra utalnak, hogy a lelked beteg

Rengeteg olyan tünet jelentkezhet egy ember életében, ami megbetegedésre utal. Sokszor pedig elsőkörben nem feltétlenül a fizikai egészségünk romlik, hanem az már a lelki gondjaink kivetülései.
Mit jelent a mai világban a belső iránytű?

Mindannyiunk életét történetek övezik. Mindaz, amit megéltünk, amiben részünk volt, nyomot hagy bennünk. Az, hogy ezek miatt, vagy épp ezek ellenére mennyire tudjuk a saját életünket élni, azon is múlik, hogy azonosítjuk-e magunkat ezekkel a sztorikkal, vagy pedig képesek vagyunk úgy tekinteni rájuk, mint a külvilág eseményeire, amelyek nyilvánvalóan hatottak ránk, mi magunk azonban nem vagyunk azonosak vele. Adódik a kérdés, hogy hogyan találhatjuk meg azt a belső iránytűt önmagunkban, ami tudja, mi az, ami valóban jó nekünk.
Párkeresős nyomozás Facebook-csoportokban

Az interneten sok mindent megoszthatunk egymással: Facebook-csoportokban cserélnek gazdát elektronikai eszközök, könyvek, akár több milliós gépjárművek is. Az elmúlt időszakban botlottam bele egy olyan online közösségbe, ahol nem illegális szerekkel kereskednek, hanem információval különböző férfiakról, nőkről, lehetséges jövendőbelikről. De mit is jelent ez pontosan? Előre szólok egy olyan jelenségről van szó, ami több szempontból megmosolyogtató lehet és személyesen is utánajártam a témának.