Egy kiskutya naplója – 3. rész: Kutyául készülünk

Hippie, a foltos apró eb örökbefogadásának története újabb fejezettel bővül. Az első részben arról írtunk, hogy mentették meg a kutyacsaládot a borzasztó körülmények közül, a másodikban pedig arról, hogy miként találtunk egymásra a kis Jack Russell keverékkel.
Hogyan készül a családunk a kiskutya érkezésére lelkileg és gyakorlatilag? Mit szükséges beszerezni az apró háziállatunk részére? Olvassátok el az újabb fejezetet az extracuki kiskutyáról!

Ott hagytuk abba az előző részt, hogy bevéstem a naptáramba, mikor hozhatjuk el a szőrös kicsikénket, és elkezdtük a visszaszámlálást. Igen, szó szerint, mert a kisebbik lányunk készített egy naptárt, és abban húzta át a napokat, hogy tudja: mennyit kell még aludni Hippie érkezéséig.

Igyekeztem eszerint alakítani a programomat, hogy pár napot itthon tudjak lenni a kiskuttyal. Ez ugyanis mindig előnyös egy kutya érkezésénél, hisz neki meg kell szoknia a helyet, az elszakadást az anyától és a testvérektől, és sok-sok tanulás vár rá, amit nem árt minél előbb elkezdeni.

Praktikus hordozótáska, ami kutya fekhelyként is funkcionálhat

Kiváló időzítés volt az, hogy éppen erre az időszakra esett az Állatok Világnapja, amikor több üzletben is jelentős kedvezményekkel lehet vásárolni egyetlen napig. Így hát hadba vettem az állatos áruházlánc helyi üzletét, valamint egy vegyesáru kereskedést, ahol nagyon olcsón kaphatóak dolgok. Íme a kezdőcsomag bevásárlólistánk:

• nyakörv méret szerint
• póráz
• etető- és itatótál
• hordozótáska (kisebb testűeknek), vagy box - akár nagyobb testűeknek is
• játékok és rágnivalók
• kutyatáp

Puha kutyafekhely és játékok... Felérünk egy ötcsillagos szállodával :)

Lakásban tartott kutyáknak kell még:

• fekhely
• alátét az etetőtálhoz, hogy ne legyen tiszta kosz a lakás (persze azért így se legyenek illúzióink :))
• kutyapelenka szobatisztaságra szoktatáshoz (ugyanezt a funkciót látja el a drogériákban kapható cserélhető pelenkázó alátét, ami fele annyiba kerül…)

Nem árt még keresni ezzel egy időben egy jó és lelkiismeretes állatorvost. Jól nézzük meg magunknak, hogy hozzáértő és becsületes legyen! Naivan azt gondolhatjuk, aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet. Mégis nagyon sok igaz-szomorú történet fordul elő, például hogy nem steril eszközöket használnak, vagy nem regisztrálják be névre a chipet – és ezek még a kevésbé borzasztó esetek közé tartoznak.

Mindeközben kaptunk sok-sok fotót a kutyáról, ezzel próbáltuk kibírni az izgatott várakozást a találkozásig. Elolvasztóan aranyos képek érkeztek, és nagyon vágytunk már látni őt. Addig is olvadoztunk, hogy milyen apró a nyakörv (ami még ráadásul nagy is lett az első időszakra), és milyen picike lesz ő is. És akkor elérkezett a nagy nap… Amiről majd a következő részben mesélek, tartsatok velem!