A vegetáriánus naplója

Több, mint egy éve nem eszem húst, és naponta ugyanazokkal a kérdésekkel találkozom - ami egyébként teljesen érthető. Így egy cikkbe összegyűjtve igyekszem ezekre válaszolni.

- Hogyan lettem vegetáriánus?
Teljesen érthető, hogy a legtöbb embernek - egyébként főként információ hiányában - nehéz elképzelnie a húsmentes életmódot. Nyilván más a helyzetem azokhoz képest, akik imádják a csüköt és a steaket, mert én sosem ettem ilyesmit. Gyakorlatilag a csirkemell, kicsit a csirkecomb, valamint a darált hús különböző - akár ipari - formái voltak azok, amiket megettem. (Merthogy a szalámi és a virsli is az, jobb esetben.) Sosem szerettem például a zsíros, mócsingos húsokat, a pacalt, a belsőségeket, a felismerhető formájú húsfajtákat. Korábban kétszer is kipróbáltam a 40 napos böjtöt, és tetszett a dolog, leginkább az volt benne a kellemes, hogy változatosabban étkezem, és mást eszek, mint egyébként. Tény, hogy mindig vártam a böjt végét, leginkább a szalámi hiányzott, mert abból tömegesen fogyasztottam. Annak ellenére, hogy tudtam, ha a boltit veszem, az különböző, igencsak káros adalékanyagokkal van tele. Emiatt igyekeztem inkább a családban készült szalámikat választani. Igaz, nem szívesen hallgattam a történeteket, hogy milyen módon kellett érte leölni a disznót, de azért nem sírtam miatta...
Tavaly év elején arra gondoltam, hogy ismét megpróbálom a 40 napos böjtöt, mert több helyen is olvastam, hogy a húsmentes étkezés segíti a tiszta gondolkodást. Úgy éreztem, erre nagy szükségem van, mert több dolgot is át kell gondolnom az életemben. Telt-múlt a 40 napos időszak és azt vettem észre, hogy jól érzem magam, nem igazán hiányzik a hús és egész jól megvagyok nélküle, de a testem kifejezetten hálásnak tűnt. Főleg az alakom és az emésztésem. Bármit is ettem a húson kívül, valahogy magától szinten volt a súlyom. Ezen igencsak meglepődtem, de nem tudtam ennek a pontos hátterét. Aztán hallottam, hogy a hús sokáig tartózkodik a belekben, ezzel lassítva az anyagcserét. Bár úgy éreztem, nekem ezen a téren nincs komoly problémám, azért rendszeresen volt +4 - 5 kg, amivel küzködtem. A hús elhagyásával elmúlt a küzdelem. Érdekes módon hiába eszek csokoládét, vagy más hizlaló dolgokat, max. fél kilót hízok, és az is hamar visszaáll, amint éppen nincs "csokizhatnékom". :)
Egyébként nem konzekvensen döntöttem a vegetáriánus életmód mellett, mert nem szeretem az ilyen nagy kijelentéseket. Jelenleg nem eszem húst, és hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk, de jelenleg azt gondolom, hogy "visszafelé haladásnak" élném meg, ha visszatérnék a húsfogyasztáshoz.

- Azért nem eszek húst, mert sajnálom az állatokat?
Tény, hogy nagy állatbolond vagyok, aki képes kipattanni a kocsiból az út közepén, ha meglát egy kóborkutyát. Emlékszem, gyerekkoromban sokat játszottam a nyuszikkal a nagymamánál, és sosem felejtem el, ahogy néztek rám a piros szemeikkel. Igyekeztem a kedvükben járni mindenféle finom zöldséggel, és a mama még azt is megengedte, hogy bevigyem őket a házba, és játsszak velük a kanapén. A családi legenda szerint volt egy kedvenc nyuszim, aki egyszer csak már nem volt meg, amikor mentem... Kiderült, hogy a mamám levágta őt, hiszen ezért tartotta az állatokat - ezt a tényt addig én nem kapcsoltam össze fejben az ebédekkel. Gyilkosságnak éltem meg ezt a cselekedetet. Akkor is fáj mindig a szívem, amikor látom a vágóhídra szállított élő malacokat. Igen, tisztában vagyok azzal, hogy a növényeknek is vannak érzései. (Ismerjük a kutatásokat, melyek igazolták, hogy a növények érzik, ha készülnek őket kivágni, és rezgéseket küldenek a többi növénynek.) Valahogy mégis másnak érzek egy állatot, akiben érzem a lelket, akinek a szemébe tudok nézni. Egyébként nem csak az állatokat, hanem az embereket kellene sajnálni a húsevéssel, ugyanis környezetvédelmi adatok bizonyítják, hogy megszűnne az éhezés a Földön, ha mindenki vega lenne, a levágáshoz tartott állatok takarmánya ugyanis rengeteg élelmiszerként is felhasználható mezőgazdasági terménytől foszt meg bennünket, aminek a közvetlen felhasználása sokkal gazdaságosabb lenne.

- Mit eszik egy vegetáriánus?
Tisztázni kell, hogy azon túl is sokféle irányzat létezik, hogy valaki nem eszik húst. Van, aki fogyaszt halat, van, aki pedig vegán és semmilyen állati eredetűt nem eszik. A kettő között még sokféle szint létezik. Mi eszünk tejtermékeket, mézet, tehát "lazábbak" vagyunk. Mindenki maga érzi, hogy mi a jó neki. Én pl. iszom tejet, és bár rengeteg helyen olvashatunk arról, hogy ez milyen egészségtelen, valahogy az én szervezetem mégis igényli. Ez mindig is így volt, gyerekkorom óta szerelemben vagyok a kakaós tejjel. Egyébként nagyon sok ételt meg lehet oldani vegetáriánus módon is, például eszünk vega fasírtot és gabonakolbászt. Sokan mondják, hogy ha ennyire pótolni akarjuk a hús-élményt, akkor miért nem esszük inkább a húsos eredetit? Nekem viszont egész másmilyen egy vegetáriánus fasírt, mint a húsos, számomra sokkal finomabb. Viszont teljesen elfogadom, hogy nem mindenki érez hasonlóan - nem vagyunk egyformák. Szerintem minden szervezet más, és nem mindenkinek passzol ugyanaz az életmód. Igyekszem figyelni a testem jelzéseire.

- Hogy állok a húsevőkhöz?
A vegetáriánusság nem valami szekta, hogy elítéljek más embereket, akik máshogy táplálkoznak, mint én jelenleg. Voltam én is a másik oldalon, és néztem furcsán a vega barátnőimre. Amikor a modell csoporttársam csak sajtot kért a szendvicsbe, még nem tudtam elképzelni, hogyan lehet azt szalámi nélkül enni. És amikor a lakótársam vega vacsorával várt, mert ő nem evett húst, elnézően mosolyogtam, de mégis nagyon jól esett. Szóval mindenkit megértek, akinek furcsa a vega hamburger, de én kifejezetten szeretem.

- Állítólag nem lehet minden vitamint bevinni akkor, ha valaki nem eszik húst. Ez igaz?
A témával mélyebben foglalkozók már megállapították, hogy jól összeállított étrenddel a növényi étkezésből is kinyerhetjük a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. De erre ugyanazt mondom, mint az előbb: különbözőek vagyunk, és kicsit más a szervezetünk működése is, egyéni, hogy ki hogyan működik jól. A biorezonanciás vizsgálaton például megállapították, hogy hasznos lenne halolaj-kapszulát szednem. Megpróbáltam, de nem vált be, egyszerűen nem esett jól. Úgy éreztem, erre fontos figyelni. De így fogok tenni a továbbiakban is: monitorozom magam, hogy mik azok a dolgok, amiket kér a szervezetem. Híres sportolók is élnek vegetáriánus életmódot, de ahogy mondtam, ez nem illik mindenkihez szerintem. Talán ez az, amihez leginkább közelebb vitt a húsmentesség, hogy jobban merjek hallgatni a megérzéseimre, a táplálkozás terén is.