Könyvajánló: Kate Morton – Felszáll a köd
- Dátum: 2014.09.10., 11:06
- 1920-as éves, 20-as évek, antikvárium, borító, cselekmény, happy end, I. világháború, izgalom, kaland, kastély, köd, könyv, könyvtár, kötet, küzdelem, olvasmány, olvasnivaló, regény, szerelem, szereplő, sztori, Titanic, történelem, történet
Folytatjuk könyvajánló-sorozatunkat, ahol ismét egy korábban megjelent regényt ajánlunk. Ennek célja, hogy azon olvasóknak is könyvélményeket mutassunk be, akik nem csak az új köteteket vásárolnának, hanem könyvtárból, vagy antikváriumokból jutnának olvasnivalóhoz. A 2012-ben kiadott könyv Kate Mortontól már a könyvtárakban is fellelhető – érdemes kutatni utána!
Nem egy hétköznapi regénnyel van dolgunk: egyszerre vagyunk jelen az 1920-as években, és a jelenben is, így egy kissé több szálon fut a regény, de a fő vonal a kastélyok fénykorát idézi. A mesélő már nagyon idős asszony (a Titanic c. film tematikája juthat róla eszünkbe), de az ő meséje sem céltalan. A hölgy 98 éves korához méltóan nem semmi életutat járt be: nem várt gyermekként született, és a szegénységből örömmel menekült dolgozni a Riverton udvarházba. Közben megszereti a Hartford-lányokat, kötődik Hannah-hoz és Emmeline-hez, majd az egyikük komornája lesz. A szerelem is kerülgeti Grace-t, ahogy az úrikisasszonyokat is, csakhogy az élet nem ilyen egyszerű… Aki azonban egy szerelmes regényt vár (például a borító alapján), az nagyon is téved. Ez a könyv ugyanis nem egy szirupos sztori, hanem életszerű, izgalmakkal, kalandokkal átszőtt történet, az élet valóságos csavarjaival, nehézségeivel együtt.
Egyszerre bontakozik ki a szemünk előtt, hogy miként éltek az első világháború környékén a gazdagok és a szegények, és hamar rájöhetünk: mindenkinek megvannak a maga súlyos küzdelmei, akkor is, ha a felsőbb rétegben él, és akkor is, ha az alsó osztályban. Ahogy azt egy kiváló regénynek tudnia kell, megszeretjük a szereplőket, és beszippant minket a cselekmény. Megörülünk annak, hogy egy majd’ 600 oldalas könyvet tartunk a kezünkben: hiába hajt a kíváncsiság a további események után, mégsem akarjuk igazán, hogy véget érjen a történet, és búcsúzni kelljen a szereplőktől – kitől végleg, kitől csak a regény befejezése miatt.

Kevés regény tud felmutatni egyetlen történetben ennyi mindent: összehozni múltat és jelent, bemutatni mai kori küzdelmet és régit, egy jellem kifejlődését és alakulását az élete teljes hosszán át. Egyszerre ad korhű ábrázolást, történelmi hátteret, szociológiai bemutatást, kalandot, izgalmat, váratlan fordulatokat. Ember legyen a talpán, aki igazán ki tudja találni, mi lesz a regény vége, mert bizony még az utolsó lapokra is tartogat meglepetést – nem is egyet. Azoknak is ajánljuk, akik már unják az öt perc után kitalálható happy endet… Csak a legvégén fog teljesen felszállni a köd!
Fotó:
pixabay.com
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?
Watson-coaching
A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.
Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel
Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.
Művészetterápia, a felszabadító alkotás
Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.
Nem csak a problémás kutyáknak való: ezért hasznos a kutyaiskola
Sokan még mindig úgy gondolnak a kutyaiskolára, mint egyfajta „javítóintézetre”: ha a kutya húzza a pórázt, nem hallgat a gazdájára, ugrál a vendégekre, elszökik, vagy éppen fél más állatoktól, akkor ideje szakember segítségét kérni. Pedig a kutyaiskola ennél jóval többről szól. A tanulás nem feltétlenül azért fontos, mert valamilyen problémát kell megszüntetni, hanem azért is, hogy a kutya és gazdája könnyebben megértsék egymást.