Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.

Újabb tanulmányok kimutatták: komoly következményei lehetnek annak, ha egy kisbabát sokat rakjuk le a tévé, a laptop, a telefon vagy a tablet elé, hiszen a nagyon kicsi gyerekek fejlődésére borzasztó károsan hat a képernyő előtt eltöltött idő.

Azoknál a gyermekeknél, akik naponta három óránál többet néztek képernyőt, nyelvi nehézségek és figyelemzavarok alakultak ki, azoknál pedig, akik még ennél is többet ültek laptop vagy tévé előtt, hiperaktivitási zavarokról számoltak be. A gyerekek kütyüzése miatti fejlődési problémákat nevezik digitális autizmusnak, mivel a viselkedési rendellenességek az autizmus-spektrumzavar tüneteire is emlékeztetnek.

Hogyan csúszik ki a kezünkből az irányítás?

Sajnos nagy könnyen lesz a tíz percből egy óra, mert nagyon könnyű elcsúszni a képernyőhasználattal: a tíz percből észrevétlenül lesz húsz–harminc perc, akár egy-két óra is.

A digitális játékok, mesék máshogy működnek, a gyereknek még megmozdulnia sem kell, máris érkeznek az intenzív ingerek, ezzel pedig visszamaradhat a fejlődésben.

A túl sok kütyüzés következménye lehet a figyelemzavar, erre pedig a pedagógusok is sokat panaszkodnak.

A kicsiket az oviban már nem kötik le a hagyományos játékok, építőkocka és a mesekönyvek, ettől pedig dührohamot kap, félrelöki, otthagyja, nincs türelme „hagyományos” módon játszani, ezek már a digitális függőség jelei lehetnek.

A WHO ajánlása szerint kétéves kor alatt a gyereknek semennyi digitális idő nem javallott, de négyéves korig sem ajánlott egyedül hagyni őket a képernyő előtt. Ebben a korban már szokták a szülők kihasználni, hogy a kicsit már leköti a mese vagy a játék, és egyfajta digitális bébiszitterként használják a képernyőket, ezzel pedig már túlzásba lehet esni.

Visszafordítható ez a probléma?

Minél tovább és minél intenzívebben állt fent a probléma, annál nehezebb és hosszabb a visszaszoktatás, de általában a képernyőidő megvonásával néhány hisztisebb nap után visszaállnak a kicsik a rendes kerékvágásba, azonban, ha a szülők nem figyelnek erre és nem korrigálnak időben, akkor ott lehetnek iskolaérettségi problémák, ráadásul a szókincs sem fejlődik megfelelően. Az okostelefon sajnos nem egyszer ott van a babakocsikban, már a legkisebbeknél is megjelenhet ez a virtuális autizmus.

Tanárként azt tapasztalom, hogy akkor tudjam egy átlagos fiatal figyelmét fenntartani, ha 2-3 percenként valami új impulzussal rukkolok elő. Szülő vagy tanár legyen a talpán, aki képes a digitális világ hatásaival felvenni a harcot. Logopédusok és gyógypedagógusok figyelmeztetnek arra, hogy az idegrendszer 21 éves korig fejlődik, addig sokat tudnak a kütyük ártani.

A digitális okoseszközök káros hatása a gyerekekre friss probléma, igaz nyugaton már a 2000-es évek óta kutatják a problémát, a pszichológusok egyre sürgetőbben figyelmeztetnek a dopaminfüggőség és az indulatkezelési problémák kialakulására.