Menü

A szülői munkaközösség egy elnök tollából

A szó, amit, ha a szülők meghallanak a szülői értekezleten, hidegrázást, plusz munkát, pénzt és utálatot kelt jó részükben, ez pedig az SZMK, vagyis a szülői munkaközösség. Pedig nem is annyira ördögtől való, mint azt gondoljuk. Tapasztalati napló egy jó pár évet teljesítő anyuka gondolataival…

2015-ben kerültem a jelenleg legnagyobb gyermekem révén egy olyan közösségbe, amiben sokat tanulhattam az emberi jellemről, az összefogásról, a szeretetről és sajnos negatív hozzáállásról. Amikor belecsöppentünk, alap szinten működött, néha gyűlést tartó társaság volt. Megvitattuk, hogy mit várhatunk az évben, szokásos ovis, bölcsis programok, mit esznek a gyerekek, és nagyjából itt vége is volt. Akkor ismerkedtem össze egy igazán pörgős, belevaló csajjal, aki a következő évben átvette az irányítást, mint elnök. Jöttek az ötletek, mit is tehetünk, mi szülők, hogy előrébb lendítsük a szekeret. Először is hivatalosan le kellett fektetnünk a működési szabályzatot, rengeteget kellett egyeztetni a vezetőséggel és kemény munkaórákat kellett belefektetni a hivatalos megalakulásba.

Így lettünk ÓSzSz, azaz Óvodai Szülői Szervezet. Mindent láttamoztunk, elolvastunk, véleményt formáltunk. Egy olyan kollektívával kellett megkezdeni a munkát, akik egyáltalán nem voltak ahhoz szokva, hogy a szülők összefognak, úgy érezhették, hogy bele kívánunk szólni a mindennapokba. Pedig csupán szerettük volna átlátni, hogyan is működik ez az egész. Voltak és vannak mai napig összezörrenések, hiszen megreformáltuk a szülői közösséget. Az évek alatt maradt egy biztos mag, akik irányítottak, de ehhez kellett, hogy gyerekeink egykorúak legyenek, és így maradtunk az intézmény falain belül. Meg lehet csinálni, és valóban sok idő és munka van mögötte, de így, hét év után kijelenthetem, hogy megérte. Miután minden szabályunkat lefektettük, elkezdődött, hogy programokat szervezünk, és ezzel adományt gyűjtünk az ovi és bölcsi számára. Az első ilyen, egy közösségi futás volt, minden gyerek jöhetett, verettek kismotorral, biciklivel, lábbal, voltak babakocsis szülők, és igazi futónagykövet is.

Csekély nevezési díjjal szép kis adomány gyűlt össze, ezt visszaforgattuk az intézményi programokba. A következő években nem csak futottunk, hanem adventi vásárt is tartottunk, mindenki készült valami kis aprósággal, majd megrendeztük az első „Ovis Bál”-t, ami annyira jól sikerült, hogy hajnali fél négykor még mindenki a parketten volt. Rengetegen mellénk álltak, a tombolára hihetetlen mennyiségű felajánlás érkezett, nem csak a környékből, hanem messzebbről, hatalmas összefogásról adott tanúbizonyságot. Ez most már ezek fix, az intézmény életébe beleillesztett programok, amikkel összekovácsoltunk egy remek szülői közösséget, közelebb hoztuk a dolgozókat a szülőkhöz, és segíthetjük a kicsik mindennapjait a falakon belül.

Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak elnöknek. Már javában tombolt a covid helyzet, nem mehettünk sehova, mi mégis kitartottunk és még a lezárások előtt a köztéren minden engedélyt megszerezve karácsonyi vásároztunk, és a feloldás után, a szabályokat betartva báloztunk is egy hatalmasat. Sokan nem értettek egyet azzal, hogy kitartottunk, hogy megcsináltuk, hogy véghezvittük, de így többek között rendezhettünk a gyerekeknek és dolgozóknak egy oltári jó gyereknapot, illetve segíteni tudtunk egy gumis felületű kismotor pálya kialakításában is.

Szeretném, ha minden szülő belelátna egy picit, hogy habár ebben rengeteg idő és energia van, de cserébe megannyi élménnyel és lehetőséggel lesznek gazdagabbak, mint a karácsonyi fények a bejáratban, amiket megvehettünk, vagy négyféle hatalmas ugrálóvár, arcfestés és fagyi a gyereknapon. Háromgyermekes anyuka vagyok, háztartással, lassan visszamegyek dolgozni is, ha nem is elnökként, de tagként ott fogok állni, hogy segítsem a munkát. Nekem megéri a gyerekmosolyért.

A szülői munkaközösség munkája jóval túlmutat azon, hogy eljárunk értekezletekre és beszélgetünk egy jót. Egy jó szervezet megkeresi a lehetőségeket a segítségnyújtásra, ami mindenkinek egy élhetőbb jövőt teremthet.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Elektromos rollerek veszélyei – amikor a játékból pillanatok alatt baleset lesz

Az elektromos rollerek az elmúlt években villámgyorsan elterjedtek Magyarországon is. A könnyű használat, a gyors közlekedés és a „menő” külső miatt egyre több gyerek és fiatal szeretne ilyen járművet. Sokan azonban elfelejtik, hogy az elektromos roller nem játék, hanem egy komoly közlekedési eszköz.

Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.

Mosóparfümök – az illatos ruhák új generációja

Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a mosóparfümök, amelyek új dimenziót nyitnak a ruhák illatosításában. Sokan már nem elégednek meg a hagyományos öblítők által nyújtott illattal, hanem tartósabb, intenzívebb és különlegesebb illatélményt keresnek.