Menü

A szülői munkaközösség egy elnök tollából

A szó, amit, ha a szülők meghallanak a szülői értekezleten, hidegrázást, plusz munkát, pénzt és utálatot kelt jó részükben, ez pedig az SZMK, vagyis a szülői munkaközösség. Pedig nem is annyira ördögtől való, mint azt gondoljuk. Tapasztalati napló egy jó pár évet teljesítő anyuka gondolataival…

2015-ben kerültem a jelenleg legnagyobb gyermekem révén egy olyan közösségbe, amiben sokat tanulhattam az emberi jellemről, az összefogásról, a szeretetről és sajnos negatív hozzáállásról. Amikor belecsöppentünk, alap szinten működött, néha gyűlést tartó társaság volt. Megvitattuk, hogy mit várhatunk az évben, szokásos ovis, bölcsis programok, mit esznek a gyerekek, és nagyjából itt vége is volt. Akkor ismerkedtem össze egy igazán pörgős, belevaló csajjal, aki a következő évben átvette az irányítást, mint elnök. Jöttek az ötletek, mit is tehetünk, mi szülők, hogy előrébb lendítsük a szekeret. Először is hivatalosan le kellett fektetnünk a működési szabályzatot, rengeteget kellett egyeztetni a vezetőséggel és kemény munkaórákat kellett belefektetni a hivatalos megalakulásba.

Így lettünk ÓSzSz, azaz Óvodai Szülői Szervezet. Mindent láttamoztunk, elolvastunk, véleményt formáltunk. Egy olyan kollektívával kellett megkezdeni a munkát, akik egyáltalán nem voltak ahhoz szokva, hogy a szülők összefognak, úgy érezhették, hogy bele kívánunk szólni a mindennapokba. Pedig csupán szerettük volna átlátni, hogyan is működik ez az egész. Voltak és vannak mai napig összezörrenések, hiszen megreformáltuk a szülői közösséget. Az évek alatt maradt egy biztos mag, akik irányítottak, de ehhez kellett, hogy gyerekeink egykorúak legyenek, és így maradtunk az intézmény falain belül. Meg lehet csinálni, és valóban sok idő és munka van mögötte, de így, hét év után kijelenthetem, hogy megérte. Miután minden szabályunkat lefektettük, elkezdődött, hogy programokat szervezünk, és ezzel adományt gyűjtünk az ovi és bölcsi számára. Az első ilyen, egy közösségi futás volt, minden gyerek jöhetett, verettek kismotorral, biciklivel, lábbal, voltak babakocsis szülők, és igazi futónagykövet is.

Csekély nevezési díjjal szép kis adomány gyűlt össze, ezt visszaforgattuk az intézményi programokba. A következő években nem csak futottunk, hanem adventi vásárt is tartottunk, mindenki készült valami kis aprósággal, majd megrendeztük az első „Ovis Bál”-t, ami annyira jól sikerült, hogy hajnali fél négykor még mindenki a parketten volt. Rengetegen mellénk álltak, a tombolára hihetetlen mennyiségű felajánlás érkezett, nem csak a környékből, hanem messzebbről, hatalmas összefogásról adott tanúbizonyságot. Ez most már ezek fix, az intézmény életébe beleillesztett programok, amikkel összekovácsoltunk egy remek szülői közösséget, közelebb hoztuk a dolgozókat a szülőkhöz, és segíthetjük a kicsik mindennapjait a falakon belül.

Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak elnöknek. Már javában tombolt a covid helyzet, nem mehettünk sehova, mi mégis kitartottunk és még a lezárások előtt a köztéren minden engedélyt megszerezve karácsonyi vásároztunk, és a feloldás után, a szabályokat betartva báloztunk is egy hatalmasat. Sokan nem értettek egyet azzal, hogy kitartottunk, hogy megcsináltuk, hogy véghezvittük, de így többek között rendezhettünk a gyerekeknek és dolgozóknak egy oltári jó gyereknapot, illetve segíteni tudtunk egy gumis felületű kismotor pálya kialakításában is.

Szeretném, ha minden szülő belelátna egy picit, hogy habár ebben rengeteg idő és energia van, de cserébe megannyi élménnyel és lehetőséggel lesznek gazdagabbak, mint a karácsonyi fények a bejáratban, amiket megvehettünk, vagy négyféle hatalmas ugrálóvár, arcfestés és fagyi a gyereknapon. Háromgyermekes anyuka vagyok, háztartással, lassan visszamegyek dolgozni is, ha nem is elnökként, de tagként ott fogok állni, hogy segítsem a munkát. Nekem megéri a gyerekmosolyért.

A szülői munkaközösség munkája jóval túlmutat azon, hogy eljárunk értekezletekre és beszélgetünk egy jót. Egy jó szervezet megkeresi a lehetőségeket a segítségnyújtásra, ami mindenkinek egy élhetőbb jövőt teremthet.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Szükségünk van sportórára?

Aki szeretné nyomon követni a fizikai aktivitás legfontosabb paramétereit, hogy javíthassa teljesítményét és elérhesse sport- és testépítési céljait, annak egy sportóra megfelelő segítséget nyújt. Mire használjuk a sportórákat?

Hogyan legyünk energikusak húsvét után?

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, hogy a „rohanó hétköznapról” alkotott fogalmaink manapság már az év minden időszakában azonosak. Nincs igazi változás a téli és a tavaszi évszakok között. Sokunkat kimondottan jól érint a jobb idővel jövő frissesség, viszont mégsem érezzük magunkat boldogabban tőle. A kérdés, hogy mi ennek az oka.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!