Túl az eufórián
Mi jellemző leginkább a párkapcsolati problémákra? Hogyan fordul át a szerelem gyűlöletté, és melyek a szeretet hiányának jelei? Ezúttal ezekre a kérdésekre keressük a választ, és igyekszünk a boldog párkapcsolat titkait is felfedni.
A kapcsolatok hanyatlása mögött legtöbben azt az okot látják, hogy a szerelem kihűlt, amivel együtt elmúlt a szenvedély is. A szakértők azt mondják, általában a szerelem állapota két évig tart, vagyis nem hiába érzik sokan ennek az érzésnek az elmúlását. Azonban sokan tévesen a kapcsolat elején tapasztalt eufórikus állapot visszaállítását várják, úgy érzik, e nélkül nem lehet boldog egy kapcsolat.
Azt is megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat megromlásáért a felek mindig egymást hibáztatják, ezzel elfedik saját felelősségüket a problémák kialakulásában. Mindehhez még hozzájárul az őszinteséget mellőző rossz kommunikáció, valamint a gyerekneveléssel, illetve munkával kapcsolatos stressz.
És ezek csak a törzsét képezik azoknak a negatív folyamatoknak, melyek szép lassan tönkretesznek egy kapcsolatot. De mi az, ami ezekkel szemben szeretetteljessé és hosszútávon működőképessé teheti a kapcsolatokat?
Csupa olyan dolog, mely nem igényel szaktudást, nem igényel pénzt, és ott van az orrunk előtt, mert mindannyian ezekre vágyunk.
Alapvető dolgokról van szó, amelyek a kapcsolat elején még magától éretetődőek, de idővel elvesznek. Ilyen a kedvesség, konkrétabban megközelítve, az az alapvető hozzáállás, hogy értékeljük a társunkat. Ebből kiindulva pedig olyan dolgokat is megteszünk párunkért, melyekre mi nem vágyunk, de számára fontosak.
A türelem hiánya is felemészti a kapcsolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrünk, vagy arra várunk, hogy a másik megváltozzon. A szeretetből fakadó türelem elfogadó, vagyis a szeretetet nem attól teszi függővé, hogy a másik megváltozik-e a kedvünkért.
Természetesen sokan nem képesek a bocsánatkérésre és a megbocsátásra sem. Pedig ezek hiánya nem csak a kapcsolatot mérgezi meg, hanem magát az egyént is.
Aztán itt van még az udvariasság, amely általában természetes része a mások felé való hozzáállásunknak. Mégis idővel saját párunk esetében hagyunk fel az udvariasság, mint a szeretet egyik legalapvetőbb kifejező eszközének használatáról. Udvariasnak lenni egy párkapcsolatban annyit tesz, hogy felismerem a másik fél szükségleteit, és előzékeny módon segítem őt vágyai elérésében.
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?
Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?