Túl az eufórián
Mi jellemző leginkább a párkapcsolati problémákra? Hogyan fordul át a szerelem gyűlöletté, és melyek a szeretet hiányának jelei? Ezúttal ezekre a kérdésekre keressük a választ, és igyekszünk a boldog párkapcsolat titkait is felfedni.
A kapcsolatok hanyatlása mögött legtöbben azt az okot látják, hogy a szerelem kihűlt, amivel együtt elmúlt a szenvedély is. A szakértők azt mondják, általában a szerelem állapota két évig tart, vagyis nem hiába érzik sokan ennek az érzésnek az elmúlását. Azonban sokan tévesen a kapcsolat elején tapasztalt eufórikus állapot visszaállítását várják, úgy érzik, e nélkül nem lehet boldog egy kapcsolat.

Azt is megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat megromlásáért a felek mindig egymást hibáztatják, ezzel elfedik saját felelősségüket a problémák kialakulásában. Mindehhez még hozzájárul az őszinteséget mellőző rossz kommunikáció, valamint a gyerekneveléssel, illetve munkával kapcsolatos stressz.
És ezek csak a törzsét képezik azoknak a negatív folyamatoknak, melyek szép lassan tönkretesznek egy kapcsolatot. De mi az, ami ezekkel szemben szeretetteljessé és hosszútávon működőképessé teheti a kapcsolatokat?
Csupa olyan dolog, mely nem igényel szaktudást, nem igényel pénzt, és ott van az orrunk előtt, mert mindannyian ezekre vágyunk.
Alapvető dolgokról van szó, amelyek a kapcsolat elején még magától éretetődőek, de idővel elvesznek. Ilyen a kedvesség, konkrétabban megközelítve, az az alapvető hozzáállás, hogy értékeljük a társunkat. Ebből kiindulva pedig olyan dolgokat is megteszünk párunkért, melyekre mi nem vágyunk, de számára fontosak.
A türelem hiánya is felemészti a kapcsolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrünk, vagy arra várunk, hogy a másik megváltozzon. A szeretetből fakadó türelem elfogadó, vagyis a szeretetet nem attól teszi függővé, hogy a másik megváltozik-e a kedvünkért.
Természetesen sokan nem képesek a bocsánatkérésre és a megbocsátásra sem. Pedig ezek hiánya nem csak a kapcsolatot mérgezi meg, hanem magát az egyént is.
Aztán itt van még az udvariasság, amely általában természetes része a mások felé való hozzáállásunknak. Mégis idővel saját párunk esetében hagyunk fel az udvariasság, mint a szeretet egyik legalapvetőbb kifejező eszközének használatáról. Udvariasnak lenni egy párkapcsolatban annyit tesz, hogy felismerem a másik fél szükségleteit, és előzékeny módon segítem őt vágyai elérésében.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.