Menü

Miért van ennyi boldogtalan fiatal?

A mai 12 és 26 év közöttiek körében rendkívül gyakoriak a hangulatzavarok, a súlyos depresszió, de olykor az öngyilkossági kísérletek sem ritkák. A legtöbben kinőnek belőle, de sajnos vannak, akik nem. Jean Twenge kutatópszichológus a fiatal felnőttkor pszichológiai vizsgálatával foglalkozik. 2008 és 2017 között megvizsgálta a súlyos mentális „elváltozások” (hangulatzavar, stressz, szorongás, depresszió stb.) változását. A 12 és 17 év közötti résztvevők között az ilyen betegségek aránya 51%-kal, míg a fiatal felnőtt korosztályban 71%-kal nőtt az előfordulás (amerikai adatok).

Twenge igyekezett rájönni, mi állhat a jelenség hátterében, vagy legalábbis melyek azok a tényezők, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a kórképek kialakulásához. Kizárva a gyógyszer-/drog- és az alkoholfogyasztást, két kulturális irány szerepét írta le: Az elektronikus kommunikáció és a digitális média jelenléte.

Ezek jelenléte miatt azonban csökken az alvásmennyiség is, a minőségről már nem is beszélve. A fiatalok így nemcsak hogy több időt töltenek különféle képernyők előtt, de sokkal több öngyilkossággal kapcsolatos tartalommal is találkoznak – akaratlanul. Az alvásminőség változása magával vonzza, hogy a különböző intellektuális feladatok megoldásához több alvásra van szükségünk, mint korábban.

Szomorú, de az okostelefonok használatának ésszerű korlátozása sem könnyű feladat. Az iskolából vagy legalább az osztályteremből nem lehet őket kitiltani, mert akkor a szülők máris fellépnek a rendszer vagy rosszabb esetben sajnos a nevelő ellen, mivel az ő gyermeküknek a nap 24 órájában, heti 7 napban elérhetőnek kell lennie. Sok szülő napi szinten több üzenetet is küld a gyermekének, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha a hangját nem is hallhatja, legalább néhány sort olvashat tőle.

Vajon mikor és miért alakult ki ez a függés? Ha jobban belegondolunk, manapság anyának, de szülőnek lenni nem könnyű feladat. A technika olykor talán csak nehezíti a nevelést. Nem hiába éltek korábban nagy családok együtt, így néha volt kire rábízni a gyermeket, ha a párnak szüksége volt kettesben töltött időre, vagy az anya esetleg magára szeretett volna szánni egy kis időt. Akkor ez nem számított önzőségnek. Hiszen a gyerekek nevelése rengeteg energiába kerül, s egy anyának is szüksége van a feltöltődésre, hogy aztán a gyermekei egy energikus, nyúzható, szerető, türelmes anyukát kapjanak vissza, aki empátiát és megbocsátást tanúsít feléjük.

Számos operációs rendszer létezik már manapság, amelyek különféle alkalmazásokat kínálnak, amelyek segítségével figyelemmel kísérhetjük gyermekeink használati szokásait vagy akár meg is figyelhetjük azokat. Ha különös figyelmet szentelünk annak, hogy monitorozzuk gyermekeink alvási, illetve elektronikus eszköz használati szokásait, akkor mind a saját, mind gyermekeink mentális egészségét javíthatjuk.

A hangulatuk monitorozása azonban már nehezebb, olykor nagyobb kihívást jelent. Legyünk empatikusak, tudjuk, mikor kell közbeavatkoznunk, de az első lépés akkor se az legyen, hogy a gyerekre támadunk. Először beszéljünk például a tanárával az iskolában. S akkor talán mindannyian kinövik a hangulatingadozásokat.

Táborozás felnőttként

Nem, a tábor nem csupán egy olyan hely, ahová óvodás vagy iskolás gyermekünket küldjük, míg mi a végeláthatatlan munkával küzdünk a nyári időszakban. Táborba az ifjúság is járhat, akik közösségben akarják tölteni az idejük egy részét, és ugyanúgy felnőttek is, akik új élményekkel akarnak gazdagodni.

Nyári kalandok

Rengeteg regény, film és sorozat épül arra az elterjedt gondolatra, hogy nyáron az embernek esélye van másfajta életet élni, új dolgokat kipróbálni, kalandokba belevetni magát. De van-e a nyári kalandok mögött valami tartalom?

Amit senki sem szeretne hazavinni

A kellemes, nyárias időben szívesen keressük az árnyékos erdőket, órákig lehet barangolni, túrázni, terepen futni. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha a kellemetlenkedő szúnyogokon kívül egyéb veszélyes vérszívók ne leselkednének ránk.

Nyaralás otthon

Nem mindenki engedheti meg magának, hogy ezen a nyáron Horvátországba utazzon, valaki a Balatonra sem jut el, mégis szeretné jól eltölteni a fülledt nyári napokat és a lehetőségeihez mérten kihozni a szünidőből, szabadságából a legtöbbet, legjobbat. Tegyük ezt!

Van-e értelme szünetet tartani?

Azzal, hogy a világ és a róla alkotott képünk is egyre modernebb, sok új és nem annyira új gondolkodásmód terjed el napról napra. De hogy milyen módon éljük meg a kapcsolatainkat, azt mindig egyfajta különös misztérium övezi. Sokféle szintje és fokozata van, és még annál is több módja. A szüneteltetés az egyik olyan apró szelete ennek, amelyről meglehetősen eltérően tudunk gondolkodni. Mégis könnyebb volna, ha jobban értenénk, mit is jelent.