Menü

Mitől lesz boldog egy család?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és feleség soha nem veszekedtek, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást. A gyerekek mindig szót fogadtak szüleiknek, szorgalmasan tanultak, sokat segítettek a ház körül… A boldog család című népmese helyett a hétköznapokban megszívlelendő tanácsokkal szeretnék rámutatni arra, hogy egy kis odafigyeléssel igazán boldog családi életet élhetünk.

A boldog család ismérveit szinte mindenki el tudja képzelni. Azonban, hogy ez megvalósuljon, a következő szempontokat kell szem előtt tartani.

Egy boldog családban szeretnek együtt lenni! A szerető család lényege, hogy lelkesítik egymást, ami már abban is megmutatkozik, hogy örülnek egymásnak. A nap végén boldogan töltik együtt a fennmaradó időt.

Elmesélik a napjukat egymásnak! A gyerekektől mindig kérdezzük meg, mi volt az oviban, iskolában, ne hagyjuk, hogy elintézzék egy „minden jó volt” felkiáltással és a szobájukba vonuljanak tabletezni, tévézni. Kommunikálni kell egymással!

Figyelmesek! Ha tehetem, mindig viszek nekik valami apróságot, legyen az akár egy matrica, vagy müzli szelet, páromnak néha egy sört. Ezek apróságok, de aranyos gesztusok, mindenkinek jól esnek.

A házasság a biztos alap! Nem biztos, hogy sokan ezzel egyetértenek, de én azt gondolom, a családban a házasságot kell az első helyre tenni! Nagyon sok családban mindig a gyerekek az elsők. Később viszont szeretetet adó helyettesítővé válnak. Vagy a szüleik válnak a gyerekek rabszolgáivá, cselédeié, kiszolgálóivá. Arról nem is beszélve, hogy ha kirepülnek a családi fészekből, megint ketten maradunk a párunkkal, mint a kapcsolat kezdetén. A házasságunknak, a kapcsolatunknak rendben kell lennie, ez volt és ez marad mindennek az alapja. Ha a szülők boldogok, a gyerekek is azok.

Egyetek együtt! Nagyszüleim szokták mondani, hogy azok a családok, amelyek együtt esznek, együtt is maradnak. Ez ilyen egyszerű. A családi ebédek és vacsorák létfontosságúak. Mindennap nincs rá idő és lehetőség, de legalább heti háromszor, négyszer üljünk le együtt étkezni!

Közös programok! Legyen több közös tevékenység, amelyet rendszeresen együtt végzünk. Legyen szó közös játszóterezésről, sétáról, hétvégi programról vagy esti meseolvasásról.

Ne legyen annyi szakkör! Szabjunk határt a gyerkőcök iskola utáni elfoglaltságainak! Szegények így is túlságosan megfeszített tempóban élnek, be vannak táblázva, sok a szakkör, sportfoglalkozás, korrepetálás. Teret kell engedni a szakköröknek, de a túl sok egyéb foglalkozás sok időt elvesz a családtól.

Sose veszekedjetek a gyerekek előtt! Megijeszti őket, ha vitatkozni látnak. Nyilván minden vitát nem lehet elkerülni, de a fő problémákat jobb négyszemközt megbeszélni.

Ne dolgozzatok folyton! Ez nem vezet jóra. A karrier van, akinek nagyon fontos, de könnyen a család rovására mehet. Ha kizárólag a munkával vagyunk elfoglalva, s otthon is az az első dolgunk, miután hazaértünk, hogy elővesszük a laptopot, akkor a gyermekeink folyamatosan azt fogják érezni, hogy a háttérbe szorultak.

Nevessetek sokat! A humor nagyon fontos! A boldog családoknak vannak saját vicceik, aranyköpéseik, beceneveik, vicces mondásaik. Érdemes feljegyezni őket!

A családi boldogság nem egy állandó állapot, amelyet elég egyszer elérni, és onnantól elégedetten hátradőlhetünk. A boldog családi élet folyamatos munkát igényel. Tegyünk érte!

Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája

„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Vásárlásmánia

Bár a vásárlásmánia az egészségünkre nézve nem olyan káros szenvedély, mint például az alkohol- vagy drogfüggőség, mégis a szociális életünket nagyban károsíthatja, ezért fontos figyelni már a kezdő intő jelekre is.