Menü

Amikor nem én vagyok az egyetlen- Szeretőnek lenni

Szerető lettem...

Azt hittem ez olyasmi, ami soha nem történhet meg velem, de most mégis így áll a helyzet. Mindig is sokra becsültem, ha két ember képes egymáshoz hűséges lenni. Most ez mégis megváltozott. Azt hittem rémes bűntudat fog gyötörni, de nem így van.

Sam Smithnek van egy dala: I’m not the only one. Arról szól, hogy egy nő reggel búcsúcsókot ad a férjének, aki aztán az elmegy és megismer egy másik nőt, vele később megcsalja a párját. Vadul szeretkeznek egy mosdóban, miközben a kedves feleség otthon vár és tudja, hogy mi zajlik. Tényleg ennyire drámai lenne a helyzet? Egy dalban mindenképpen, és az életben?

Úgy értem, mind felnőttek vagyunk. Ha a férj elindul vándorútra ,akkor annak csakis ő lehet az oka? Ha boldog otthon és megkap mindent, akkor valóban egy másik nő teste ekkora hatást tudna rá gyakorolni? Sokszor azt gondoljuk, hogy a férfit csak ez érdekli… De mi van akkor, ha ez nem ilyen egyszerű?

Mi van akkor, ha a kedves és bájos feleség már jó ideje hozzá se nyúlt a férjéhez? Ha a férfi már régen nem számíthat rá lelki társként? Mi van akkor, ha már nem ragyog a nő szeme, akkor mikor közli a férfi, hogy előléptették? Vagy ha nyer egy sportversenyen? Vagy amikor a nő már sehol sincsen, mikor közös célokat akarnak meghatározni? Milyen érzés egyedül maradni? Ilyen egy igazi társ? Sokszor hajlamosak vagyunk sajnálni az egyik felet és elítélni a másikat. De egy kapcsolat sikeréhez nem két ember kell? Nem múlik rajtam is, hogy boldog-e a párom? Talán kicsit túl könnyű csak a másikra mutogatni….

Hogyan működik egy kapcsolat?

Egy kapcsolatban az egyik ad, a másik pedig cserébe többet ad. Így építkeznek közösen és haladnak, fejlődnek. Ez az építkezés átmehet negatívba is és lehetséges, hogy ha a megbánt a párom, akkor én is megbántom. Vagyis ez a szimbiózis működik lefelé is. Ezek a kapcsolatok azok, ahol nem értjük, hogy miért is van együtt két ember. Hiszen folyamatosan csak bántják egymást. Mégis ez a kölcsönösség együtttartja őket. A kapcsolat pedig akkor bomlik szét, mikor a szakadék a két ember között már áthidalhatatlan lesz.

Sokszor nem látjuk, hogy mi zajlik két ember között. A közösségi oldalak természetesen mindig határtalan harmóniáról és közös élményektől csöpögnek, de azért azt mind tudjuk, hogy nem ez a valóság. Én például még soha nem láttam olyan posztot egy ismerősömnél sem, hogy vita után feltett volna egy összetört tányért, hogy ez a konfliktus most idáig fajult. Nem láttam szakítás után szétfolyt sminkű nő képét, se alkoholba fojtott bánatot. Pedig igen, ezek is a életünk részei. A mosoly, de a szomorúság is! Minden párkapcsolatba kellenek konfliktusok, hiszen így jutunk optimális esetben kompromisszumra és leszünk többek egymást segítve. Néha egy vita kell, ahhoz, hogy megtörjük az egyhangúságot, és többet ad a kapcsolathoz, mint amennyit kivesz belőle.

Tehát miért is nem érzem magam rosszul, mikor egy olyan férfi szeret, aki másnak köteleződött el?

Nos, mind felnőtt, szabad emberek vagyunk, ha nem lett volna visszajelzés egyedül maradtam volna a csábítással. Mondhatta volna a másik fél azt is, hogy: „Köszönöm, nem! Szeretem a páromat, soha nem tudnék neki fájdalmat okozni ekkora árulással!”

De ez nem így volt, nem szétromboltam valamit, ami addig csodálatos és virágzó volt. Inkább csak rámutatok, hogy már halott virágot öntöznek!

Büszke vagyok magamra? Nem. Emiatt semmiképpen, de elkövetőnek sem érzem magam! Mert rossz dolog meglátni a szépet abban, ami más számára már nem az? Én csak szeretek, testet és lelket. Ha történetesen a férfi, akivel ezt teszem, az egyedülálló lenne, akkor egy gyönyörű love story is lehetne.

Van egy jogi fogalom: occupatio (foglalás). Uratlan dolgok birtokba vétele tulajdonszerzési szándékkal. Egy magára hagyott férfit szeretni, aki vágyik a törődésre, az valóban megcsalás lenne? Lehet, hogy igen. Lehet, hogy nem. Döntse el mindenki maga!

Mindenesetre tegyünk meg mindent, hogy a párunk érezze a szeretetünket és törődésünket és akkor soha nem kell megismernünk milyen egy ilyen szituáció. A boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat igazi érték.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

Önmagunk alábecsülése pusztító szokás

A pszichológiában az atelofóbia egyfajta attitűd, amely gyakran előfordul, de szinte mindig nem tulajdonítanak kellő jelentőséget, mert fokozatosan normalizálódik. Ez a szakzsargon jól példázza a folytatás mechanizmusát alábecsüld magad vezet a pusztító szokás ami kóros viselkedéshez vezethet.

Mi az a Rebecca szindróma?

A pszichológiában hívják így azt a jelenséget, amikor a partnerünk vagy házastársunk exével szemben féltékenységet érzünk, ez a Rebecca-szindróma.

Hogyan legyünk sikeresek egy rapid randin?

Jelentkeztem egy rapid randira, de mi a jó isten ez az egész? Hogy kell egy ilyen helyen beszélgetni, viselkedni? Sikeres szeretnél lenni az este alatt, de nem tudod, hogy hogyan kezdj hozzá majd a beszélgetésekhez. Értelemszerűen mindenki pozitív visszajelzéseket szeretne kapni. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy milyen formában és milyen kérdésekkel érdemes egy ilyen estére felkészülni.

A mérgező kapcsolat jelei

Természetesen nincs ilyen. Mindenkiben vannak hibák, és olyan viselkedésformái, amivel kiborítja a másikat. Ennek ellenére jó párkapcsolatban élni azt jelenti, hogy biztonságban vagy, önmagad lehetsz, boldognak érzed magad, a párod tisztel, törődik veled, és vigyáz rád. Ha azonban mérgező párkapcsolatban élsz, akkor ehelyett sokszor érzed magad kimerültnek, kihasználnak, értéktelennek.