Menü

Tanulj meg stressz nélkül élni!

Világszerte azt gondolják az emberek, hogy a stressz külső forrásokból származik. Egyikük a civakodó feleségére, másikuk a hisztérikus férjére panaszkodik. Megint mások a munkahelyük elvárásait találják aggasztónak. Vannak, akik azért nyafognak, mert nyáron túl meleg van, télen pedig túl hideg.

Majdnem mindenki abban a hitben él, hogy a stresszt okozó faktorok kívülről származnak, így a fókuszt mindig a külső világ „megjavítására” helyezik. A legjobb erőfeszítések ellenére sem sikerül azonban ezeket a külső faktorokat rendbe hozni, a probléma megoldatlan marad, és az elméjük tovább táplálja a stresszt.

Öröm vagy fájdalom, boldogság vagy bánat, béke vagy stressz – ezeket nem külső tárgyakban vagy lényekben leljük meg, hanem a velük kialakított KAPCSOLATOKBAN.

Például valaki szereti a cigarettát, míg más gyűlöli. Egyiküknek örömet, másikuknak fájdalmat okoz... Mindegy, hogy üzleti úton vagyunk éppen, vagy a családunkkal töltjük az időnket, a kapcsolatok számítanak. A megfelelő kapcsolatok hiánya frusztrációhoz vezet, ami végül stresszt okoz. Az emberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják a „megfelelő partnert”, de elbuknak a „megfelelő kapcsolat” kialakítása során azzal az emberrel, így elveszítik a békét és a harmóniát.

Nem az számít, kivel vagy mivel találkozunk életünk során, hanem az, ahogy találkozunk. A világgal való kapcsolatunk abszolút a saját, belső személyiségünkön múlik. Belső személyiségünk gyakorlatilag két „dolgot” takar: az elmét és az értelmet. Az elme vágyakozik és érez, míg az értelem érvel, bírál és dönt.

Amikor az értelem elveszíti a kontrollt az elme kívánalmai felett, zavartak leszünk. A stressz egyfajta mentális nyugtalanság, amit a kielégítetlen vágyak okoznak. Így a stresszmentes élethez alapvető követelmény, hogy erős értelmet fejlesszünk, és kontroll alatt tudjuk tartani vágyainkat.

Az intellektuális erő az intelligenciának egy különálló és más formája. Az intelligencia információ tárolását jelenti, a tudást, amelyet külső forrásokból, például az iskolában sajátítunk el tanárainktól vagy a tankönyvekből. Az intelligencia nagy mennyiségben sem tudja fejleszteni az értelmet. Az értelem egy egyéni erőfeszítés segítségével fejlesztett képesség, amit például kérdezéssel és érveléssel tudunk edzeni. E nélkül az emberek nem értik meg, hogy minden ember más, különbözik a többiektől – hogy mindannyiunkat a saját, egyéni természetünk vezérel.

Ezért minden ember természetét egyénileg kell megítélnünk. Ha nem ezt követjük, nem fogunk tudni másokhoz megfelelően kapcsolódni. Így elfogadhatjuk, hogy mindenki másképpen viselkedik. Hogyan várhatnánk el egy hisztérikus főnöktől, hogy nyugodt és higgadt módon viselkedjen az irodában? Hogyan várhatnánk el egy civakodó feleségtől, hogy megértő és előzékeny legyen otthon? Hogyan várhatnánk el a hebrencs tinédzserektől, hogy éretten viselkedjenek?

Miután rosszul ítéljük meg az egyéni karakterüket, úgy fogjuk látni, hogy mind hibáznak. Nem vesszük észre, hogy mi várjuk el tőlük, hogy az alaptermészetüktől eltérő módon viselkedjenek. Gyakorlatilag a lehetetlent várjuk el tőlük. Az óriási reményeink és leginkább az elvárásaink okozzák a stresszt.

Az „ítéleteink” nem csak az emberekre vonatkozóan születnek meg. Szükséges, hogy megítéljük az országot, ahol élünk, a közösséget, amellyel kapcsolatban állunk, a céget, akinek dolgozunk, és még sorolhatnánk.

A rossz megítélés egy tipikus példája az időjárással kapcsolatos panaszkodás. Reggelente a fényviszonyoktól függően emelkedett vagy nyomott hangulatban találjuk magunkat. Az időjárási változásoknak a szélkakast kellene befolyásolniuk, nem az embereket. De az emberek panaszkodnak, ha hideg a tél, forró a nyár, nyirkos az idő. Zsémbeskedésük sosem ér véget.

Ha valami nem megy jól a világban, viszont ki tudjuk javítani, álljunk neki! Ha nem javítható az ügy, meg kell tanulnunk együtt élni vele. Ha ez nem sikerül, akkor csalódottnak, és végül stresszesnek fogjuk érezni magunkat. Mindig emlékezzünk rá, hogy mi alakítjuk saját magunkat, de mi is tehetjük tönkre! Saját szerencsénk kovácsai vagyunk. Ugyanígy igaz lehet ez a szerencsétlenségünkre is.

Tanuljuk meg meglátni az embereket és a különféle dolgokat, a környezetet és a szituációkat olyannak, amilyenek, nem pedig olyannak, amilyennek mi magunk látni szeretnénk. Ha így teszünk, saját magunkon segítünk, és meg fogjuk látni a csodás természeti jelenségeket. Így stresszmentessé alakíthatjuk életünket!

Forrás: edition.cnn.com

Flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.

Önmagunk alábecsülése pusztító szokás

A pszichológiában az atelofóbia egyfajta attitűd, amely gyakran előfordul, de szinte mindig nem tulajdonítanak kellő jelentőséget, mert fokozatosan normalizálódik. Ez a szakzsargon jól példázza a folytatás mechanizmusát alábecsüld magad vezet a pusztító szokás ami kóros viselkedéshez vezethet.

Mi az a Rebecca szindróma?

A pszichológiában hívják így azt a jelenséget, amikor a partnerünk vagy házastársunk exével szemben féltékenységet érzünk, ez a Rebecca-szindróma.

Az érzelmi intelligencia fontossága, fejlesztése

Egyre többet hallani az érzelmi intelligenciáról. Ha eddig nem volt fontos számunkra az érzelmi intelligenciánk és/vagy nem tudtuk, hogyan lehet fejleszteni, továbbá érdekel bennünket, hogy mely csillagjegyek jók kiugróan ezen a téren, akkor érdemes elolvasni erről szóló mai cikkünket.

A kényszerbetegségek okai

A kényszeres páciensek tolakodó gondolatokat élnek meg, melyek szenvedést okoznak és amelyeket más gondolatokkal vagy tevékenységekkel (kényszercselekedetekkel) próbálnak elnyomni vagy semlegesíteni.