Menü

Mi áll az önbizalomhiány hátterében?

Rengetegen küzdenek ezzel a problémával. Talán Ön is? Kevesen gondolnánk, hogy az önbizalomhiány egészen korai időszakra vezethető vissza, és nem feltétlenül belőlünk ered, hanem valaki úgy kapja, mint egy csomagot.

A kamaszkorban megjelenő önbizalomhiány általában abból adódik, hogy a hormonális változások hatására testünk érése megelőzi lelkünk, pszichénk felnőtté válását. Ezért ellentmondás alakul ki bennünk azzal kapcsolatban, hogy a környezetünktől már „felnőttes” visszajelzéseket kapunk, miközben belül még gyerekek vagyunk. Ezt egyensúlyba hozni nem egyszerű feladat, de valahol ennek az életkornak a természetes kihívása.

Viszont a mai világban egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a nők idősebb korban is jelentős önbizalomhiánnyal küszködnek. A szakemberek szerint ennek csak részben az az oka, hogy manapság túl nagy hangsúly van a nők megjelenésén a média révén is. Valójában ez a probléma egészen korai időszakig nyúlik vissza, hiszen már magzatként is érzékeljük édesanyánk viszonyulását önmagához, tehát akár a várandóság állapotáig kell visszanyúlnunk a kutakodásban. Tudattalan folyamatokban rögzül, és hatással van a későbbi énképünkre, hogy mennyire vártak minket a szüleink. Az anya énképe óhatatlanul is kihat a gyerekre, hiszen a szimbiotikus korai szülő-gyerek kapcsolatban a gyermek ezt érzi önmagára is érvényesnek. Ha az anya bizonytalan, kisebbségi komplexusokkal küzd, bármennyire is szereti gyermekét, önmaga nem elfogadása lefordítódik a gyerek el nem fogadására, így önmagát sem tudja elfogadni olyannak, amilyen.

Aztán persze jönnek a kortársak és a szélesebb környezet visszajelzései is. Egy-egy gúnynév hosszútávon kiható sérülést okozhat bennünk, van akinél egyenesen az identitás részévé válik, folyamatosan gátolva ezzel önmagunk elfogadását és szeretetét.

Szülőként nem a túldicséréssel érhetjük el, hogy gyermekünk magabiztos felnőtté váljon. Hanem azzal, ha egyéni képességeit, egyediségét hangsúlyozzuk, vagyis nem úgy erősítjük önbizalmát, hogy mások felé helyezzük.

Illetve először is magunkat kell ez ügyben „tisztába tennünk”. Bármennyire is szeretnénk, hogy gyermekünk ne szenvedjen önbizalomhiányban, ha mi magunk le vagyunk maradva önismeretben és önelfogadásban, gyermekünkre is negatívan hatunk.

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Mondj búcsút a megfelelési kényszernek!

A megfelelési kényszer egy olyan érzés, amikor valaki folyamatosan igyekszik megfelelni saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet saját belső kényszer, társadalmi nyomás, munkahelyi elvárás. A megfelelési kényszer stresszt és szorongást okozhat. Ha Önök is azok közé tartoznak, akik szeretnének mindenkinek megfelelni, akkor érdemes elolvasniuk cikkünket.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

Vágyódás az elérhetetlenre

Egyszer mindannyiunk életében előfordul, hogy olyasvalaki, vagy olyasvalami iránt érzünk vonzalmat, aki és ami biztosan felforgatná az életünket. A főnökünk, a legjobb barátunk ismerőse, exe, vagy valamilyen materiális tárgyi dolog is lehet. Mindannyian ebbe a bizonyos „tiltott gyümölcs” kategóriába tartoznak: az ábrándozás csábító lehet, a következmények azonban már kevésbé. De mihez kezdhetünk ezekkel az érzésekkel? Hogyan lehet ezen érzelmeket újból és újból megélni, valamint kezelni?

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.